Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája
szelekből sokat visszatart és a napsugárzási viszonyok is sokkal kedvezőbbek. Az évi hőmérséklet tetőpontja júliusra esik, mélypontja pedig januárban van. Az enyhe telek és a hűvös nyarak elég gyakoriak és az időjárás, ha nem is mindig szélsőséges, mégis nagyon változó. Ha télen langyos tengeri levegőtömegek törnek be, akkor a tél enyhe. Ha viszont északkeleti szelek hoznak hideg levegőtömegeket a kontinens belseje felől, akkor a tél dermesztőén hideg. A már meglevő hótakaró a hideg erősödését fokozhatja. A csapadék -a Kárpátokban a legmagasabb (1300—1400 mm/év), hazánk területén már kevesebb. Az Alföld közepén az évi csapadékmennyiség néha még az 500 mm-t sem éri el. 2.1 A Duna árhullámainak jellegzetes típusai A Duna hazánkon kívüli, tehát a Rajka fölötti vízgyűjtője hidrológiai tekintetben a közép hegyek és a magas hegyek zónájára osztható. A közép hegyek övezete magába foglalja a Duna forrás-vidékét és a bal oldali mellékvízfolyásokat, a magas hegyek övezete, tehát az Alpok övezete a jobb oldali mellékvízfolyásokat tartalmazza. A bal oldali vízgyűjtő, amely 1500 m-nél magasabb hegyeket nem tartalmaz, a téli hó zónájába esik. A jobb oldali vízgyűjtő hegyei 3000 m-en felül is emelkednek, így e vízgyűjtő terület egy része az örök hó zónájába tartozik. A bal oldali vízgyűjtő területről a hó tavasz kezdetén elolvad, míg a jobb oldali terület örök hó zónájába tartozó részén még nyáron is megmarad. így ez a körülmény adja meg a vízgyűjtő terület két részének hidrológiai jellegét, emellett a talaj- és kőzetviszonyok csak másodrendűek. A Duna hazánkon kívüli felső vízgyűjtőjén a csapadék legnagyobb része az Alpoktól északra keletkezett levegőáramlatokból származik. Mint említettük, a Duna medencéjében a nyári csapadékok mennyisége nagyobb a télieknél. A téli csapadék mégis azért figyelemreméltó, mert az felgyűlik, tározódik tavaszra és az olvadáskor nagy mennyiségű vizet ad a folyóba. Az osztrák Duna vízjárásában az Inn és az Alpok egyéb folyói jelentékenyebb szerepet játszanak, mint maga a Nyugat-Németországból érkező fő Duna-ág. A Duna jobb oldali mellékfolyói magasabb és kötöttebb talajú medencéből eredvén, hevesebb vízjárásúak és mivel több csapadékot kapnak, bővebb vizűek és az örök hóból való táplálkozásuk miatt állandóbb vízhozamúak, mint a bal oldaliak. A Rajka fölötti Dunán kétféle árvíz jelentkezik. Az egyik a tavaszi, amelyben a bal oldali vízgyűjtő terület elolvadt hava talál lefolyást és itt folyik le a jobb oldali vízgyűjtő alacsonyabb hegyeinek elolvadt hava is. A kettő közül ez az árvíz a kisebb magasságú, bár, ha erős tavaszi esők is esnek, a tavaszi árvíz is jelentékeny lehet. A hóolvadás több apróbb árhullámot eredményez, amelyek nem mindig érik egymást utol. Egy-egy tavaszi árhullám akkor ér el kivételes magasságot, ha helyenként feltorlódik a jég és ez H^^yiTrzndiiTTinrürt Hegyvidéken egyébként sohasem a hóolvadás okoz; hanem a melegebb évszakok csapadéka. ^ONtVT4|}^
