Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
gő töltés volt. Szeged alatt pedig Törökbecséig a Tisza bal partján helyenként magaspartokkal megosztott töltésvonal védte a területet. A két vonalat a Maros torkolatánál a Tisza—Maros-balpartra átnyúló Csongrád megyei, illetve újszegedi terület és Torontál határán vezetett ún. Marostői és Kamarás — továbbiakban Kamara-töltés kötötte ősze. A 40-es évektől a munkát két társulat, a Felsőtorontáli Tiszai és Felsőtorontáli Marosi Társulat, az 50-es évektől a kettő egyesítéséből alakult Felsőtorontáli Társulat végezte. Az 50-es évek mederrendezései során a Maros menti töltéseket átépítették, vonalazását javították, a hullámtér szélességét minimum 400 m-ben szabták meg. Időközben Temes megye kiépítette a területére eső Fennlak— Perjámos közötti szakaszt, melyet a társulatnak adott át. Módosult a töltések vonalazása a századfordulón a Maros környékén. A 80-as években Szeged város Tisza—Maros-balparti, illetve új szegedi területe védelmére a társulat Maros-töltéséből kiindulva, majd a Tisza-töltésbe kötve 11 km Maros—Tisza menti töltést épített, amivel a Kamara-töltés alvótöltéssé vált. Szeged Maros—-Tisza menti vonalait összekötő újszegedi töltését a 90-es évek végén a társulat vette át. A kezdeti időszak töltésméreteit csak részben ismerjük. Igen valószínű, hogy magasságuk az 1816-os, majd az 1830-as és 1855-ös NV-ekhez igazodott. A Tisza-balparti töltések hossza az 1855-ös NV-nél 80 km, az 1876-os- nál 82 km, koronájuk előbb 4 m, utóbb 6 m széles, rézsűjük 1 : 2—1 : 1,5-ös, illetve utóbb mindkét oldalon 1 : 2-es volt. Az 1881-es árvízig hosszuk némileg nőtt, 86 km lett. A 6 m-es korona 0,6—1,20 m-re volt az NV felett. A rézsűk hajlása 1 : 3—1 : 2 volt, mentett oldalon NV alatt 0,4—2,0 m-re 2—4 m széles koronájú padka erősítette. Hasonlóak voltak a méretek az 1888-as NV-nél, de a mentett oldalon már NV alatt 1 m-re 4 m-es koronájú padkát, magasabb töltéseknél pedig az alatt 2 m-re újabb 4 m-es koronájú másodpadkát találunk. A Maros-balparti töltés hossza a 80-as évek végén Fennlak—Szeged között 97 km. Koronája az alsó 20 km-en 6 m széles, felette 4 m. A korona 1,0—2,0 m-re volt az 1877-es NV szintje felett. A rézsűk hajlása 1 :3— 1 : 2-es, NV alatt 1,0 m-re 4 m-es padka volt. Jelentősen magasították és erősítették mind a tiszai, mind a marosi töltést az 1895-ös NV-t követően, századunk első évtizedében. Az ajánlott szabványnál is erősebb szelvényt képeztek ki. Az NV-hez 2 m-es magassági biztonságot, a Tiszánál 6 m-es, a Marosnál 4 m-es koronát 1 : 3—1 : 3-as rézsűket, NV szintjében 4 m-es koronájú padkát, magasabb töltéseknél az alatt 2 m-re újabb másod, szükség esetén harmadik padkát is építettek. Ez a kiépítés az 1895-ös NV-nél Szegednél mintegy 40 cm-rel, Makónál 80 cm-rel magasabb. Az 1932-es NV után az ajánlott szelvényméretek követelményeit is általában kielégítették, a helyenként szükséges módosítást az 50-es években hajtották végre. A töltésekből az első világháborút követően a Maros bal partján 28,6 km, a Tisza bal partján 12,4 km maradt hazánk területén, 66 km Maros- balparti töltés Románia, 73 km Tisza-balparti töltés Jugoszlávia területére esett. 162
