Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
5 m-es koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel, NV-szintben 4 m-es, alatta 2,50 m-re újabb 4 m-es koronájú padkával. A 30-as évek után a nagyobb árvizeknél jelentkező, főleg a töltés és altalaj anyagával kapcsolatos hiányokat szüntették meg. Töltés menti kopolyákat töltöttek fel, erősítették a Ti- sza-töltés Körös-torok alatti szilvágyi szakaszát és az 1970. évi árvíz után a Maros-töltést. A nagy kiterjedésű, hosszan elnyúló ártér elöntési statisztikája igen kedvező. A Tisza mentén az 1860-as árvíznél Hódmezővásárhely határában történt gátszakadásból 125 km2, 1887-es árvíznél Hódmezővásárhely alatt a Kis-Tisza-zsilip ment tönkre, a szakadás vize 180 km2 területet öntött el. A Kettős-Körös mentén 1871, 1876-ban Békés határában, 1881-ben Köröstarcsa határában, ugyanez évben a Hármas-Körös mentén Gyoma határában volt töltésszakadás, amikor is 17—20—5 km2, illetőleg 30 km2 területet öntött el az árvíz. 1.27 Felsőtorontál Maros—Tisza menti területei ármentesítésének fejlődése A terület kiterjedése határunkon belül 243 km2, amiből ármentesített 226,0 km2, ártéri sziget 17,0 km2. Szerves része — északi sarka — annak a 3200 km2-t kitevő felsőtorontáli öblözetnek, melyet a Maros- és Tisza-bal6. A Maros-jobbparti védvonal erősítése 6/a. Az árvízvédelmi gát erősítése 160
