Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
1.254 A Kettős- és Hármas-Körös mederrendezésének fejlődése A Kettős-Körös a Fehér- és Fekete-Körös egyesüléséből keletkezik, hossza 37 km. A Sebes-Körös beömlése alatt 91 km-en, mint Hármas-Körös folyik tovább és Csongráddal szemben (243 fkm-nél) ömlik a Tiszába. A Kettős-Körös felső torkolata mederrendezése előtt Békés községben volt. Ez alatt a Sebes-Körösig terjedő 56 km-es eredeti hossza a rendezések során 25 km-re redukálódott. Ugyancsak a rendezések során felső torkolatát Békésből Doboz fölé a Szanazugba helyezték át. Az áthelyezéssel hossza mintegy 12 km-rel, 37 km-re emelkedett. A Hármas-Körös eredeti hossza 234 km volt, rendezett hossza 91 km. Jelentősebb mellékvízfolyása a 60 fkm-nél jobb partról betorkolló Hortobágy—Berettyó-főcsatorna. A terep szintje a Kettős-Körös felső torkolatánál — Szanazugnál — 87 m A.f., a Sebes-Körös betorkollásánál 84 m A.f., a Hármas-Körös torkolatánál 81 m A.f. körül van. A két folyó mentén a megyék, a községek, vagy egyes földbirtokosok a múlt század első évtizedeiben építették kezdetleges töltéseiket. Huszár Mátyás tervei alapján a 30-as években néhány átvágás is elkészült a Hármas-Körösön, de ia rendszeresebb mederrendezési és ármentesítési munka csak a Bodoki-féle terv alapján indult meg az 50-es évek végén. Bodoki a lefolyási akadályok eltávolítását, 44 átvágást és kétparti töltéseket tervezett. A töltések távolságát a Kettős-Körös mentén 190, a Hármas-Körös mentén 290 m-ben állapította meg. Az 50-es évek utolsó éveiben a Hármas- Körösön 36 db, a Kettős-Körösön 14 db átvágás — majd ugyanitt a 60-as évek elején egy újabb átvágás is — készült és megépítették a töltések mintegy harmadát. Az átvágások azonban nem fejlődtek, a felső szakasznak, illetőleg szakaszoknak (Fehér-, Fekete-, Sebes-Körös és Berettyó) részbeni rendezése után mind a meder, mind a hullámterek szűknek bizonyultak. A 70-es évek végére a tapasztalatok és mért vízhozamok alapján az időközben Gyulán megalakult Folyammérnöki Hivatal a terveket módosította, a töltések egymástól való távolságát a Kettős-Körösön 300, a Hármas-Körösön 600 m-ben állapította meg. Az átvágások bővítését, újabbak építését, az átvágások menti töltésépítéseket az állam vállalta, az összekötő töltéseket a part menti érdekeltségek építették: a Kettős-Körös jobb partján a Hosszufoki Társulat, a Hármas-Körös jobb partján az Ivánfenéki, Mezőtúr—Mesterszállási, Tóköze—Istvánházi és a Köröszugi Társulatok, bal partján Békés felett az Alsófehér-Körösi, Békés alatt a következő pontban tárgyalt Körös—Tisza—Marosi Társulat építette a töltéseket. Intenzívebb munka, az átvágások bővítése, a már megépült töltések jó részének elbontása, az újabb töltések építése a 80-as évek elején indult. Az átvágások száma két Békés-környéki átvágással 54-re emelkedett. A fentebb felsorolt védművek, illetve töltések fejlődésével — eltekintve a Kettős-Körös-jobbparti valamint a Békés alatti Kettős-Körös- balparti és Hármas-Körös-balparti töltésétől — a korábbi fejezeteknél foglalkoztunk. A Fekete-Körös-jobbparti töltéséből induló, a Sebes-Körös-balparti töltéséhez csatlakozó 36,1 km Kettős-Körös-jobbparti töltés nagyobb részét 157
