Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere

az 1919-es NV-hez előírt 1,5 m-es biztonságot csak helyenként építették ki. A hiányok nagy részét a 60-as években pótolták.

A Berettyó bal partján a nagyobb árvízcsúcsok lefaragására Darvas— Szeghalom térségében — a bal parti töltést átszakító 1966-os jeges árvizet követően — egy 37 millió köbméteres befogadóképességű üzemi tározót, a Kutasi-tározót alakították ki, mely az 1970-es minden eddigi szintet meghaladó árvíznél mind a Berettyó, mind a Sebes-Körös alsó szakaszán már igen hatékonyan működött. Az 1970-es NV-t követően pedig a rendkívüli árvizek befolyásolására a Kutasi-tározó esetleges kisegítésére a Berettyó— Sebes-Körös-deltában a 36 millió köbméteres kapacitású Halasi-tározót alakították ki.

Az árteret Ny-ról lezáró Hortobágy—Berettyó-főcsatorna, a Tiszavas- vári alatt induló Hortobágy folyó, majd Hortobágy-főcsatorna 85 km-es medrének a Németéri-csatorna beömlése, illetve az Ágotái mérce alatti folytatása Mezőtúr alatt torkollik a Hármas-Körösbe. Hossza 78 km. (Együttes hosszúságuk 163 km.)

Tulajdonképpen belvízfőcsatorna, torkolatát zsilip és a zsilip mellett árvízkapu zárja le. Töltései belvizeket és részben Nyíri-vizeket tározó töltések. Vízgyűjtő területe 5776 km2. Két parti 1140 km2-es belvízártere egyben Berettyó—Körös—Tiszaártér is.

A csatornát és azzal kapcsolatos védműveket a múlt század 70-es éveinek végén a környező ármentesítő társulatok belvízárterének egy részén alakult Hortobágy—Berettyóvidéki Belvízrendező Társulat építette ki. A 80-as évek elején megépítettek a torkolati szakaszából 8 km csatornát, két oldalán a mezőtúri MÁV-híd alatti szakaszon 15 km töltéssel. A 80-as évek végén a torkolatot betonzsilippel zárták le. A századfordulón a csatornát Ágotáig 78 km-es szakaszon kiépítették és megépítették az Ágotáig terjedő töltésszakaszokat is. A jobb parti töltést 70,5 km, bal partit 68 km hosz- szon. A jobb partit az Özes—Kölesi-csatorna jobb partján 23 km, bal partit a Hortobágy-főcsatorna és a Holt-Kösely bal partján 20 km töltéssel kötötték be a vízválasztóba. Századunk 40-es éveinek elején — a Békésszent- andrási duzzasztó megépítése után — a torkolati zsilip mellett 12 m nyílású árvízkaput is építettek. Az 50-es években őzes—kölesi-töltést áthelyezték a Németéri-csatorna mentére, hosszát 12,4 km-re redukálták, a bal partit, a Hortobágy—Köselyit a 60-as években építették át, hossza 10,5 km. A 78 km-es főcsatorna 24 km-es torkolati szakasza mesterséges meder, felette 30 km hosszon — a Borzi-szivattyúig — az egykori Berettyó Nagysárrét alatti szakaszának egy része, afölött 24 km-es szakaszon ismét műmeder, mely jórészt az egykori megyei Hortobágy-árok nyomán halad. A töltések távolsága a csatornázott részen 100 m, az egykori Berettyó mentén helyenként eléri a 2,5 km-t.

A töltéseket a századforduló előtt az 1881. NV-hez 1 m-es magassági biztonsággal, 3 m-es koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel építették. Századunk 20-as, 30-as éveiben a csatornát bővítették, töltéseit magasították és erősítették. Nagyobb részén a koronát 1915-ös NV fölé magasították. A 60-as években a 200 éves gyakoriságú felszíngörbéhez 40 —j- 25 = 65 cm-es magassági biztonság figyelembevételével fejlesztették.

149