Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere

1.224 A Szolnoki öblözet ármentesítésének fejlődése

Az Űjszász—Zagyvarékas—Szolnok Zagyva—Tisza-jobbparti terület a Zagyva és Tápió torkolati szakaszának jobb partján a Tápiógyörgye— Abony közötti terepemelkedések lejtői előtt fekszik. A Tápió mentén a 87,0—88,0 m A.f., a Zagyva mentén — eltekintve a Tisza-parthoz csatlakozó 0,8 km-es szakasztól, mely 89,0 m A.f.-en van — a 86,0—87,0 m A.f. körüli szinten helyezkedik el, ÉNy-i részén Újszász és Zagyvarékassal, D-en Szolnok város egy részével. Árterét a töltések kiépítése előtt a Zagyva és Tápió árvizei, de főleg ezek torkolati szakaszába duzzadó tiszai árvizek járták.

A védművek kiépítése — eltekintve a múlt század utolsó évtizedeiben épített zagyvarékasi körgáttól — századunkra maradt. Építésüket a 20-as évek elején kezdte el a Szolnok—Zagyvarékas—Újszászi Ármentesítő Társulat. Az építés ütemének részleteit nem ismerjük. Tudjuk azonban, hogy a töltések a kezdeti időszakban az 1895-ös Tisza—Zagyva-árvíz — és valószínű a Zagyva-balparton akkor már kiépült 1,5 m-es magassági biztonság — figyelembevételével készült tervek alapján épültek. A 20-as évek végéig elkészült az Űjszász alatti 18 km-es szakasz, a Zagyva szolnoki MÁV híd- jáig. A híd alatti 2 km-es tabáni szakaszon Szolnok város védekezett. A 40-es években a védvonalat meghosszabbították, a Zagyva mentén 24,7 km-en, ehhez csatlakozva a Tápió mentén Tápiógyörgye határáig 6,3 km-en építették ki a töltést, az 1919-es NV-hez 1,5 m-es magassági biztonsággal. 3 m-es koronával 1 : 3—1 :2-es rézsűkkel, kivéve a torkolati szakaszon a 0,8 km-es tabáni részt, ahol a terep az árvízszint közelében helyezkedik el.

Az újszászi szakaszt az 1963-as Zagyva-árvíz alatt és után erősítették.

Az árteret az 1895-ös árvíz csaknem egészében, az 1919-es teljesen elöntötte. Az elöntés határa D-en elérte a szolnoki vasúti állomást.

A Tisza Zagyva-torkolat (Szolnok) — Tiszakécske (333—285 fkm) közötti szakaszának jobb parti hullámterét Szolnok—Tószeg—Tiszavárkony— Vezseny vonalán a magasabb árvizek szintje körül, Vezseny alatt Tisza- kécskéig azok fölé nyúló magaspartok szegélyezik. A magaspartok és azokat ma már összekötő töltések mögött a Tisza—Duna közötti hátság K-i nyúlványai előtt elterülő több kisebb öblözet alkotta ártér volt. Az öblöze- tek a védművek kiépítése előtt — még századunk első évtizedeiben is — elöntéseiket részben a magaspartok közt átömlő, részben Tószegnél a Tiszába torkolló Közös-főcsatornába, illetve a Gerje—Perjébe, vagy a Tiszajenő határában betorkolló Körös-érbe duzzasztott tiszai árvizekből kapták. A községek'itt árvízszint fölé települtek. Az árvízszintek emelkedésével és a települések belterületének növekedésével árvíz által veszélyeztetett területre került Űjszász, Zagyvarékas, Szolnok, Vezseny teljes belsőségével, a többi község belterületének nagyobb-kisebb részével.

Az aránylag magasan fekvő terület könnyen védhető volta miatt itt az ármentesítés a múlt században, de még századunk első harmadában is alig fejlődött. Az 1888-as árvíz a szakaszon mindössze 7 km, jórészt útként használt töltést talált. Valószínűleg az árvíz alatt kezdték el építeni a város előtti szakaszon az 1,7 km hosszúságú ,,Hay” töltést.

130