Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere

4/b. A megerősített árvízvédelmi gát

alvó töltéssé vált. A kanyar Tiszaluc alatti szakaszát a régi Sajó-torkolatig a Takta, az alatt az átvágás alsó torkolatáig a Sajó foglalta le.

A külvizeket — a Mádi-patak, Szerencs-patak és az ÉNy-i lejtők kisebb vízfolyásait a Takta fogja fel és vezeti a régi Saj ó-torkolat alatt felhagyott Tisza, illetve Sajó-mederbe. A Taktába a visszaduzzadó Tisza—Sajó vizek kiküszöbölésére a régi Sajó-torkolat felett árvízkapu épült. Az árvízkaput a 60-as években az átömlésre veszélyes szakasz fölé a Sajó— Takta-balparti töltés 10 km-es szelvényéhez helyezték át, tekintettel arra, hogy az 1940-es évek elején épített Kesznyéteni (Hernád) Erőmű Taktával párhuzamosan haladó és a Sajóba torkolló alvíz csatornájába duzzasztott Tisza—Sajó árvizek a kaput megkerülve annak bal partján átömlöttek a Takta árterébe, a két csatorna közt pedig a megfelelő töltéskiépítést a helyi viszonyok akadályozták.

Az öblözet Tisza-jobbparti töltését jelentősen erősítették és részben magasították az 1962 és 1964-es tiszai árvizek után. A területen a védővonalak megépítésével két öblözet alakult ki:

A Tisza—Taktaközön a Táktaközi öblözet. Területe 249 km2; ármentesített terület 225,8 km2, ártéri sziget 23,2 km2. A Takta-jobbparton a Taktaharkányi öblözet. Ármentesített területe 0,9 km2.

126