Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
450 km2 ősi ártér 50%-át minden, az alacsonyabb parti szakaszokon átöm- lő tiszai árvíz elöntötte. Az elöntések nagyságát a külvizek rendezéséig a Nyírség É-i lejtőinek völgyeiben levonuló vizek is jelentősen növelték. A terület ármentesítési munkái a XIX. század közepén a Tisza szabályozási, illetve mederrendezési munkákkal egyidőben kezdődtek. A tiszai mederrendezések keretében az 50-es évek második, a 60-as évek első felében a zsurk—vencsellői szakaszon 27 db, majd a 70-es években újabb 2 db átvágás készült. Az átvágásokkal az eredetileg 153 km-es meder hossza napjainkig 80 km-re rövidült, esése 5 cm/km-ről 9,5 cm/km-re emelkedett. A töltésépítési munkákat az 1846-ban alakult Felsőszabolcsi Armentesítő Társulat már alakulása évében elindította, de azok érdemlegesen csak az 50-es évek közepétől folytak, a 60-as évekig be is fejeződtek. Ebben az időszakban épült ki a Zsurk—Vencsellő közötti 73,6 km hosszú árvízvédelmi vonal, melyben 71,6 km volt a töltés, 2 km pedig magaspart. A töltés az 1830-as NV fölé 95 cm-es magassági biztonsággal 2,84 m-es koronával mindkét oldalán 1 : 2-es rézsűkkel épült. A töltés vonalazásában megépítése óta lényeges változás nem volt, csupán a szakadópartok közelsége, illetve alámosás veszélye miatt kellett nyolc helyen néhány 100 m-es szakaszon áthelyezni. Annál jelentősebb a változás — a fokozatosan emelkedő árvízszintek miatt — a töltésszelvény méreteiben. Magasították és erősítették az 1859-es, 1860-as, 1867—1869— 1881-es és végül az 1888-as NV-k után. 1881—1887 között az 18881-es NV- hez 1 m-es magassági biztonságot, 4 m-es koronát 1 : 3—1 : 2-es rézsűket az NV alatt 1 m-re 4 m-es koronájú padkát, 1888—1890 között az 1888-as NV-hez építették ki az 1 m-es magassági biztonságot 4 m-es koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel, az NV alatt 4 m-es koronájú padkával. Századunk 30-as éveiben az időközi kopások pótlására a töltést sapkázták, mindkét oldalon 1 : 2-es rézsűvel, 4 m-es koronával. A társulatok államosítása után, illetve a 60-as években néhány rövidebb, veszélyesnek ítélt szakaszon a mentett oldali rézsűt 1 : 4—1 : 5-re alakították. A tiszai töltés építésével a terület ármentesítése a külvizek rendezése nélkül csak részben volt megoldva. A Nyírség É-i lejtőiről érkező vizek az ártérből évről évre 160 km2 területe öntöttek el. A múlt század 70-es éveinek második felében pedig oly víztömeg érkezett a Nyírségből, hogy az időszak végén az ártérből 350 km2 terület került tartósan víz alá. Ezen vizek felfogására és a Tiszába való levezetésére az 1870—80-as évek fordulóján a Felsőszabolcsi Társulat Berkesz—Vencsellő, illetve a Tisza között egy jórészt a Nyíri dombok lábvonalát követő 45 km hosszúságú övcsatornát, a Lónyai-csatornát építette ki, két oldalán magaspartokkal meg-meg szakított 58 km összhosszúságú töltéssel. A csatornába betorkolló öt nyíri vízfolyást pedig 2—4 km hosszon visszatöltésezte. A Lónyai-csatorna töltései az alsó szakaszon a tiszai duzzasztás határáig az 1881-es NV-hez 1 m-es, a felső szakaszon és a nyíri főfolyások mentén 0,5 m-es magassági biztonsággal 3 m-es koronával víz felől 1 : 3, mentett oldali 1 : 2-es rézsűkkel épültek. Az 1888-as NV után mind a Lónyay, mind a Nyíri főfolyások töltéseit magasították, erősítették, bekötéseiket meghosszabbították. A Lónyay-csa- torna mindkét partján az alsó 15 km-es szakaszon az NV-hez 1 m-es, a középső 15 km-en 1,0—0,5 m-es, a felső szakaszon 0,5 m-es magassági bizton120
