Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere

Az 1896-ot követő 73 évben, illetőleg 1970-ig töltésszakadás a Szamos- jobbparton nem volt. 1970-ben a jobb parti töltés 11 helyen (az RSZK területén 9, MNK területén 2 helyen) szakadt át. Ugyanekkor átszakadt a Túr-kétparti töltés is, 2—2 helyen, amiből egy bal parti szakadás esett hazánk területére. A szakadások vize által elöntött tisza—szamosközi terület határainkon belül 430 km2 volt, 30 települést érintett, ahol az épületek mintegy 30 százalékát kellett újjáépíteni.

A védművek megépítése után a Tisza—Szamosközön három ártéri öblözet alakult ki magyar területen:

A Batár—Tisza—-Túr és Palád között a Palád—Csecsei öblözet. Területe 107,0 km2; ármentesített 99,4 m2, ártéri sziget 7,6 km2 Az öblözet községei közül hat belterületének kisebb-nagyobb része, Magosliget és Tisza- becs egész belsősége ármentesített területen van. Az öblözet SZU területén folytatódik.

A Palád torkolata fölött a Túr felső szakaszának jobb partján helyezkedik el a Felső-Túri öblözet. Ármentesített területe 5,6 km2. A SZU-val közös öblözet a határ felől nyitott. A terület azonban mezőgazdasági jellegű, nagyobb része erdő—legelő művelésű.

A Túr—Tisza—Szamos között helyezkedik el a Szamosközi öblözet. Területe 532,0 km2; ármentesített 423,7 km2, ártéri sziget 108,3 km2. Az öblözet RSZK felől nyitott, illetőleg a határ alatt a Szamos—-Túr közi keresztgát zárja le. Községei részben vagy egészben ártéri szigetre települtek, de ármentesített területen van 15 község teljes belterülete.

1.213 A Szamos-balparti területek (Ecsedi-láp, Homoród, Krasznavidék) ármentesítésének fejlődése

A Szatmári síkság DNy-i részén ÉK-ről a Szamos, Ny-ról a Nyírségi dombok, D-ről a Szilágysági dombok és a Bükk-hegység által határolt 950 km2 terület nagy részét — melynek 93%-a ma a Szamos—Kraszma közére, 7%-a a Kraszna bal partjára esik — a századfordulóig a Bükkből érkező Balkány, Homoród és Sós-patak, a Szilágyságból érkező Kraszna, a Nyírség keleti lejtőiről Nagymajtény—Vásárosnamény között érkező tizenhárom nyíri vízfolyás, valamint a Szamos 95 fkm-e, illetve Szamos— Krassó alatti szakaszának bal partján a XVIII. század közepétől ott épített kezdetleges gátakon átömlő Szamos árvizek öntötték el, nagy részét tartósan is borították. A Szamos irányát követő nagyjából sarló alakú medenceszerű ártér hossza Szamoskrassó—Vásárosnamény között mintegy 88 km. Legnagyobb szélessége Csenger—Nagykároly vonalán 25 km. Az árteret a magyar—román határ, a Krassó alatti 43 km-ben csaknem felezi. Átlagos esése Szamoskrassó—Vásárosnamény (134—110 m A.f.) között 27 cm/km. A medence középső Szamosdob—Kocsord közötti 34 km-es szakaszán (a határ felett 12, a határ alatt 22 km hosszon) terült el 5—10 km szélességben az Ecsedi-láp, Kocsord alatt 12 km-es szakaszon pedig a Sándo- ri-láp. A nádasokkal, kákás térségekkel, égerfaligetekkel, sík vizen úszó lápokkal tűzdelt terület kiterjedése a századforduló előtt az idő, illetve vízjárási viszonyoktól függően a 300—440 km2 között változott. Ármentesítése és lecsapolása után a területet mintegy 210 km2 50—150 cm vastag tő114