Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere

utolsó harmadának sorozatos árvizei is, de az elöntések adatait nem ismerjük.

Századunk legnagyobb Dráva-árvize az 1972. évi nyári árvíz volt. Ez az átvágások okozta mederbővülések dacára Drávaszabolcsnál mintegy 50 cm-rel közelítette meg az 1827. évi árvíz szintjét, s az úgynevezett „megyei gátszakaszt” csak nagy erőfeszítéssel, nyúlgátakkal lehetett védeni.

Drávatamási alatt ALsószentmárton, illetőleg a jugoszláv határig a Drá- va-balparton három, töltésekkel védett öblözet alakult ki: az Ormánysági öblözet Drávatamási alatt Szaporcáig, illetőleg a Pécsi-vízig terjed. Ártere 142,9 km2, ármentesített terület 122,4 km2, ártéri sziget 20,5 km'2; a Kémest öblözet, a Pécsi-víz és Egerszegi-csatorna között van. Ármentesített területe 20,4 km2; a Drávaszabolcsi öblözet, az Egerszegi-csatorna alatt az országhatárig húzódik. Ártere 61,7 km2, ármentesített terület 51,8 km2, ártéri sziget 9,9 km2. Az öblözet jugoszláv területen Dárdáig folytatódik, területe 130 km2 körül van.

1.2 A Tisza-völgy ármentesítésének fejlődése

A Tisza két ága a Fekete-Tisza és Fehér-Tisza, a Máramarosi havasok szovjet területre eső részén ered. A két ág Rahó felett a 900 fkm körül egyesül, ez alatt Tisza a neve. Hossza a Körös mező felett eredő Fekete- Tiszával 950 km. Jelentősebb bal parti mellékfolyói a Tiszabecs felett, még a Máramarosi-medencében betorkolló Visó és Iza, a már sík vidéken beömlő Batár — amely torkolati szakaszán magyar—szovjet határfolyó — majd magyar területen a Kraszna, Hármas-Körös, a Maros, végül jugoszláv területen a Bega. Jobb parti mellékfolyói a szovjet területen még a Máramarosi-medencében betorkolló Tarac, Talabor, Nagyág, a magyar—szovjet közös szakaszon a Borsa, majd magyar területen a Bodrog, Sajó és Zagyva.

A Nagyág betorkollása alatt Huszt és Királyháza (790—780 fkm) között töri át a Tisza a Kárpátok előhegyeit és éri el az Ugocsai síkságot, illetőleg az Alföldet, Tiszabecsnél (746,5 fkm) országunk határát, melyet Szeged alatt a 159,9 fkm-nél hagy el és lép jugoszláv területre, ahol Titel alatt ömlik a Dunába. Máramarosi szakaszának egy részén a Visó és Talabor be- ömlése között, mintegy 60 km hosszon szovjet—román határfolyó, Tiszabecs—Szatmárcseke között 25 km-en, majd Lónya—Záhony között 22 km-en magyar—szovjet, Záhony—Zemplénagárd között 5 km-en magyar—csehszlovák, Szeged alatt 4 km hosszon pedig magyar—jugoszláv határfolyó. Esése a Visó-torkolat és Nagyág között 235 cm/km, az alatt Királyházáig 190 cm/km, Királyháza—Tiszabecs között 32 km-en 70 cm/km, Tiszabecs—Borzsatorok közötti 17 km-en 12 cm/km, az alatt a Szamos-tor- kolatáig 41 km hosszon 15 cm/km, az alatt a Bodrog torkolatáig 143 km hosszon 10 cm/km, a Bodrog- és Sajó-torkolat között 53 km-en 3,5 cm/km, majd Tiszafüredig 61 km-en 8 cm/km, Tiszafüred és déli országhatár között 270 km-en 4 cm/km. Vízgyűjtő területe 157 000 km2, amiből 77 000 km2 — 49% — 200 mAf feletti domb és hegyvidék, 80 000 km2 — 51% — a 200 mAf alatti síkvidéki vízgyűjtő. A vízgyűjtő 30%-a van magyar területen, 70%-a határainkon túl. (46% az RSZK, 8% SZU, 10% CSZSZK,

103