Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Harmadik beszélgetés

- Ha nem tévedek, Magos Gábor nagy felfedezése volt az úgynevezett limány öntözési eljárás, amellyel a magyar mezőgazdaságot próbálta fellendíteni - nem sok sikerrel.- Én ezt soha nem értettem meg. Próbálta megmagyarázni, de nem értettük. Ez a Magos Gábor nem csak aljas, hanem ostoba ember is volt. Bocsánat, hogy ilyen szavakat használok, de aki egyik legjobb barátomat - a magyar öntözés és belvízrendezés egyik kimagasló alakját -, Mantuano Józsefet börtönbe juttatta, az nem érdemel tőlem kíméletet.- Egy kicsit elkanyarodtunk Tiszalöktől...- Ahogy a tiszalöki építkezésnél sűrűsödtek a problémák, Vas Zoltán kiállított nekem egy megbízólevelet és kinevezett a tiszalöki vízlépcső létesítményi főmérnökének. Ez azt jelentette, hogy én feleltem a mű tervezéséért, és építéséért egészen az üzembe helyezésig. Amikor kinevezésemet Vas szóba hozta, megkérdeztem tőle, hogyan felelhetek én mindenért? Azt mondta: „Nézze, beszéltem Gerő elvtárssal, aki azt mondta, ha a tiszalöki vízlépcső építésében vagy üzembe helyezésében valamilyen súlyos hiba fordulna elő, akkor nehéz lenne megállapítani, kit csukjunk le, a tervezőt vagy az építőt. Ha Mosonyit megbízzuk mindennel, akkor tiszta sor: ha nem sikerül a beruházás, ő a felelős."- Végül mint tudjuk, nem történt súlyos hiba, nem dőlt el a tiszalöki vízlépcső egyik műtárgya sem. Bár korábban már utalt rá, kérem térjünk vissza arra a kérdésre, hogyan lett a duzzasztónak induló építményből vízerőmű is?- Az öntözésügyi hivatal korabeli jelentéseiből kiderül, hogy az előzetes terv nem tartalmazott vízerőművet. Az eredeti elképzelés szerint a Tisza medrébe épülő mű hajózsilipből, vízkivételi műből és hozzá csatlakozó öntöző főcsatornából állt volna. Elődeim az öntözésügyi hivatalban még úgy vélték, hogy a duzzasztással létrehozható kis magasságkülönbség, az úgynevezett esés kihasználása nem gazdaságos, ezért vízerőtelep létesítését nem találták indokoltnak.

85