Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Harmadik beszélgetés

Harmadik beszélgetés- Mi történt a háború után? Hol és mivel kezdték a munkát?-1945 után igazoló bizottságokat állítottak fel annak kiderítésére, ki követett el háborús bűnöket, vagy működött együtt a nyilasokkal. Akiről úgy találták, hogy exponálta magát a szélsőjobboldalon, azokat azonnal eltávolították - ha korban ott tartottak -, nyugdíjba küldték. Sajnos olyanok is áldozatul estek az igazolásnak, akik ugyan nem exponálták magukat, de valakinek útjában álltak, vagy olyan magas beosztásban dolgoztak, hogy ráfogták: szélsőjobboldali. így küldték nyugdíjba szegény Bauer Sándort, szerintem jogtalanul, aki semmiféle szélsőséges mozgalomban nem vett részt, kiváló magyar mérnök volt, viszont a háború utolsó éveiben - 1943-45 között - a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályát vezette.- Lényegében a vízügyi szolgálat főnöke volt.- Igen. Bauer Sándort tehát eltávolították, nyugdíjba helyezték, s vele együtt nyugdíjazták a személyzeti osztály vezetőjét, Kun Lászlót is, aki hivatala miatt szálka volt az akkori rendszer szemében. Később kiderült, ez csak a kezdet, mert a következő évben általános vizsgálatot rendeltek el, s ehhez minden minisztériumban igazoló bizottságokat állítottak fel. Ezeket főosztályonként létesítették. A Földművelésügyi Minisztérium főosztályain is működtek ilyenek, a vízügyi főosztályon háromtagú dolgozott, a kisgazda-, a szociáldemokrata és a kommunista párt delegált egy- egy személyt. A kisgazdapárt felszólított, hogy vállaljam el a bizottság elnöki tisztét, ami rendkívül súlyos és kellemetlen feladat volt. Nem akartam vállalni, de a vízügyi szolgálatban dolgozó főnökeim és barátaim rábeszéltek, mondjak igent, hogy amennyire lehet, mentsük az emberi értékeket. Ez életem egyik legnehezebb periódusa volt. Több héten át folytak a tárgyalások egy zárt te64