Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Második beszélgetés
ákjaitól megkívánta a rendkívül magas szintű olasz hidromecha- nikai kutatások eredményeinek ismeretét. Például amikor a doktori vizsgámon a Puppini-elméletről kérdezett, nem elégedett meg a lényeg elmondásával, krétával a táblán az első betűtől az utolsóig le kellett neki vezetnem az egyenleteket. Elvárta, hogy az olasz tudósok hidromechanikai teóriáját ne csak említsük, hanem reprodukáljuk is.- Visszatérve a kinevezésére, mit tekintett a legfontosabb feladatának?- Természetesen folytattam a korábban megkezdett munkáimat. Elsősorban Magyarország vízerőkészletének újabb számbavételét irányítottam. Viczián Ede felmérése, és a 20. század első éveiben két kiadásban publikált „Magyarország vízierői" című könyve rendkívül értékes alapul szolgált ehhez. Munkája világviszonylatban úttörőként említhető. Nem ismerek még egy országot, ahol abban az időben olyan alapos felmérés készült volna, mint az övé.- Mi Viczián Ede munkájának a lényege?- Elkészítette az ország vízerőkészletének kataszterét, ami a vízerő- hasznosítás és a tervszerű vízgazdálkodás alapjául szolgált. A munkát 1905-ben fejezte be, így az a század eleji állapotokat tükrözte. Felfrissítését elsősorban a megváltozott gazdasági értékelések, és az újabb hidrológiai mérések tették indokolttá. Meg kellett határozni mi az, ami továbbra is hasznosítható a kataszterből. Nem volt elég ugyanis a fizikai, tehát a teoretikus vízerőkészletet megállapítani - vagyis a geodéziai magasságkülönbséget, az úgynevezett esést szorozni a vízhozammal -, hanem azt is fel kellett mérni, mit lehet abból technikailag hasznosítani első fokon és másodfokon, s a technikaiból mi az, ami gazdaságilag is kifizetődő. E két további fokozat elérése érdekében irányítottam a vízerőkészlet új, módosított, kiegészített kidolgozását. Ez volt az egyik munkánk.- Mielőtt tovább lépnénk, a háborús viszonyok között milyen mélységig sikerült az ország vízerőkészletét felmérni? 52
