Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Első beszélgetés
- Azt mondta, mindez igen sok kiadást jelentett a szüleinek.- Valóban, az első gimnáziumi években a szüleim minden pénzüket rám költötték. De tizennégy éves koromban már magam is hozzájárultam a kiadásokhoz. Járt az osztályunkba néhány nagyon gazdag családból származó fiú, akik nagyon gyengék voltak, főleg matematikában. Amikor a szüleik megkeresték Makoldy Viktort, hogy ajánljon korrepetitort, azt mondta nekik: „Kérjék Emilt, a házioktatómat. Ha valaki fel tudja hozni a gyereküket, s elérni, hogy leérettségizzenek, ő biztosan." így 14-től 18 éves koromig házitanító voltam gazdag szülők gyerekeinél. A történet külön érdekessége, hogy amikor Makoldy tanár úrnak elmondtam mekkora összeget - meglehetősen szerényét - akarok kérni az óraadásért, a szülőkkel közölte: az általa meghatározottnál kevesebbet nem fizethetnek. Nekem meg a lelkemre kötötte, hogy egy pengőnél kisebb óradíjat ne fogadjak el, s ha a család messze lakik, fizessék ki a villamos- vagy az autóbuszjegy árát is. így óránként egy pengőért vagy egy pengő húszért tanítottam. Többnyire egyidejűleg két tanítványom volt, ezért hetenként kétszer mindig dupla órát tartottam. Ezáltal heti négy estém volt foglalt, ami átlagban havi 32-35 pengő jövedelmet hozott nekem. Ez sok pénz volt akkoriban, hiszen egy pár cipő 12-15 pengőbe került. Az óradíjakból idővel összegyűjtöttem néhány száz pengőt, ami nagyon nagy vagyonnak számított.- Ha nem tévedek, az idő tájt lett szállóige: „Havi kétszáz pengő fix-szel az ember könnyen viccel..."- Talán pár évvel később, de azokra az évekre is igaz. Tizenhat éves voltam, nagy büszkén apám elé álltam, és azt mondtam: szeretnék világot látni, megnézni Velencét (Venezia). Mindig is nagyon érdekelt a történelem és a művészettörténet. Édesapám azt válaszolta: te kerested a pénzt, menj! így 1927 nyarán egy idős rokonunk társaságában az Adriai-tenger melletti Portorozs (Portorose, illetve Portoroz) üdülőhelyen töltöttem egy hónapot a tanítással keresett pénzből. A második hét végére elfogyott az utolsó garasom is, haza akartam jönni, de édesapám átutalt száz pengőt azzal, hogy maradjak, élvezzem a tengert. Ez olyan sok 29
