Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Tizedik beszélgetés
műegyetemi évfolyamtársam volt az összekötő köztem és Teleki László között. A Vargháról kialakított képet súlyosbítja, hogy az építkezésért felelős mérnököt azzal vádolta meg, hogy nem szakmunkásokkal és hasonló, építkezésekben járatos munkavezetőkkel akart dolgoztatni, hanem rabokkal, köztük péksegédekkel. Igen veszedelmes időkben, amikor egy súlyos - Magyarországon első ízben felmerülő - problémát kellett megoldani. Azért említem épp a pékeket, mert a szememben ők a legnagyobb becsületnek örvendő szakemberek. Tőlük függ ugyanis az én legtöbbre becsült táplálékom, a kenyér minősége. Ezért tisztelem a jóízű kenyeret és zsemlét készítő pékeket és péksegédeket. Egy építkezést - különösen egy bonyolultat - azonban sem pékekkel, sem más, a technikai munkákban járatlan emberekkel nem szabad végezni. A tiszalöki vízlépcső építése bonyolult, nagy gondosságot igénylő feladat volt nem csak az építésvezetők, hanem a munkások számára is. Például a beton összetételének ellenőrzése, keverésének és beöntésének, döngölésének a gondos végrehajtása, a cement- és vízadagolás előírt és folyamatos mérésekkel ellenőrzött mértékének megtartása, a különbözőképpen hajlított vasak centiméter pontossággal való elhelyezése és megtámasztása a betonozás előtt, a különleges figyelmet igénylő dilatációs kapcsolatokhoz tartozó elemek elhelyezése és megerősítése, egyebek. Az ilyen vagy hasonló vízépítési műtárgyak építésénél főleg szakmunkásokat kell alkalmazni.- Már említette, hogy nem örült a rabok foglalkoztatásának. Mikor született a döntés, és hogyan fogadta a hírt?- Valamikor 1949-ben bejött a szobámba Bartos István, a vízgazdálkodási hivatal elnöke és azt mondta: „Emil készülj fel a legrosszabbra, a kormány úgy döntött, gazdasági okokból rabokkal kell elvégeztetni az építést". Úgy megrémültem, hogy csak bámultam Bartosra és szólni sem tudtam. Bekértem Lampl Hugó bácsit, neki is elmondtam a vészhírt. Mindketten kértük Bartost, lépjen közbe, kérje a pártot, hogy változtassák meg a döntésüket, nekünk szakmunkásokra van szükségünk. Bartos azt felelte, ebben tehetetlen, el kell fogadnunk a döntést. Kétségbe voltam esve, 249
