Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Első beszélgetés

- Csodálattal hallgatom, lenyűgöz a memóriája!- Azért emlékszem mindenre ilyen pontosan, mert 1970-ben feleségemmel elzarándokoltunk ezekre a helyekre. Azon a nyáron nemzetközi konferenciát rendeztek az angliai Readingben, amelyen mi is részt vettünk. A rendezvény után elindultunk vasúton, hogy még egyszer meglássam azt a helyet, ahol gyermekkoromban egy nagyon kellemes évet töltöttem. Nottinghamen át Alfre- tonba utaztunk, abba a kisvárosba, amelynek katolikus templomában 1920-ban karácsonyi éjféli misén vettünk részt. Mrs. Dib- ristow ugyanis katolikus volt és mélyen vallásos, vele mentem a szertartásra, máig emlékszem rá, térdig érő hóban. Hedviggel 1970. július 20-án taxival mentünk Alfretonból Somercotesba. A piros téglás iskola és igazgatói ház láttán nagyon meghatódtam. Becsöngettünk a direktori lakásba. Egy barátságos hölgy nyitott ajtót, mint kiderült, a népiskola igazgatónője. Bemutatkoztunk, nagyon szívélyesen fogadott bennünket, átvitt az iskola épületébe, elővette a régi, poros könyveket, s az egyikben megtalálta a nevemet és az előmenetelem leírását. Abban a pillanatban egyéves ott-tartózkodásom szinte minden perce lepergett a szemem előtt. Miután megköszöntük az igazgatónő figyelmességét, elbúcsúztunk tőle és átmentünk az iskolával közvetlen szomszédos anglikán templom melletti temetőbe, ahol megtaláltuk angliai „nevelőapám" Mr. H. Hicking sírját, amelyre virágcsokrot helyeztünk el. Hálával gondoltam rá, mert jóságos, de szigorú volt, oktatott és nevelt. A nála töltött év tett engem anglofillé, angolbaráttá, ezért hittem jobban a háború alatt a BBC-nek, mint a német híradóknak. Ugyanakkor azt is be kell vallanom, hogy 1956 után ez az érzés meggyengült bennem, mivel láttam, hogy az angolok és a franciák a magyar véráldozat ellenére sem segítettek nekünk, inkább cinikusan halásztak a szuezi zavarosban, ahol - legnagyobb örömömre - csúfosan felsültek.- Visszatérve gyermekkorára, hajói sejtem, angliai útjával veszített egy évet.- Igen, elvesztettem ugyan egy évet, de nagyon sokat nyertem egy egész életre. Hazatérésem után, 1921 őszén a szüleim beírattak a bu24