Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Tizedik beszélgetés

ki a vízerőművek és a völgyzáró gátak ellen. Ugyanezt teszi Lip- ták Béla kémikus, aki lehet, hogy a kémiában kiváló szakértő - ezt nem tudom megítélni, mert ehhez nem értek -, de a vízlépcső- rendszerrel kapcsolatos kérdésekről fogalma nincs. Olyan ostobaságokat irkái magyarul és angolul, hogy azok tized részéért megbukna bármelyik műegyetemen, nem csak nálunk, hanem Ghánában vagy Burundiban is.- Professzor úr ismeri Lipták Bélát?- Személyesen nem ismerem, a WWF egyik képviselőjével viszont egyszer kapcsolatba kerültem, de nem volt vitaképes szegény. Nevetségessé tette magát egy tudományos-műszaki konferencián. A víz szivárgásáról locsogott mint a vízerőművek által okozott káros hatásról. Amikor aztán krétával a kezemben a fekete tábla előtt faggattam, kiderült, halvány gőze sincs a szivárgás fizikai alaptörvényeiről. Miután sarokba szorítottam, a szó szoros értelmében eldadogta: csak azt mondta, amit valakitől hallott.- A következő kérdésem a bősi vízerőmű gazdaságosságát firtatja.

Olyan véleményeket hallani, hogy a létesítmény gazdaságtalan befektetés volt.- Az ilyen kijelentések rendszerint olyanoktól - szóhasználatom szerint a „vadkapitalistáktól" - származnak, akik csak azokat a vállalkozásokat tartják gazdaságosnak, amelyek rövid időn belül hatalmas profitot hoznak. Az emberiség kulturális és anyagi előrehaladásához szükséges létesítmények - infrastruktúrák, erőművek, egyebek - gazdasági hatékonyságát azonban hosszabb, több évtizedes távlatban kell vizsgálni. Ilyen felfogás mellett a vízerőművek általában igenis gazdaságos létesítmények. A bősi rendszer például Szlovákiának 36 milliárd koronájába került, a termelt villamos energia ezzel szemben tíz év alatt - az üzembe helyezéstől 2004 őszéig - kereken 40 milliárd korona bevételt hozott. Ezek a számok olyan sokat mondanak, hogy a megszállott vízerőmű-ellenesekkel vitatkozni sem érdemes.

245