Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Negyedik beszélgetés
Dégen a maga hatáskörében éppen olyan diktatúrát épített fel, amilyen az országot uralma alatt tartotta. Ebből következik, hogy bár Dégen Imre a hazai vízügyek szervezésében és a vízügyi szolgálat fejlesztésében tagadhatatlan érdemeket szerzett, mégsem illik bele a nagy elődök, Vásárhelyi, Kvassay, Viczián, Sajó, Benedek és Lampl neve által fémjelzett vízügyi vezetők sorába. Az alapvető különbség abban áll, hogy amíg az említettek kiválóan képzett, nagy tapasztalatú mérnökök voltak, akiket beosztottaik tisztelettel és félelem nélkül követtek és szolgáltak, addig Dégen a kommunista rendszer diktátori módszerével fegyelmezte beosztottait, és vezette a vízügyi szolgálatot.- A vízügyi szolgálatnál dolgozók szerint aki ellentmondott neki, néhány hét múlva már nem volt a funkciójában. Despotának, diktatórikus vezetőnek tartották.- Ez csak részben igaz. Számos beosztottja ugyanis a kapott előnyökért tartózkodott az ilyen megnyilatkozásoktól. Akik helyeselték minden szavát, azok előnyökben részesültek, akik viszont szakmai meggyőződésük alapján ellentmondtak neki, nem csak kegyvesztettek lettek, hanem büntetést kaptak. Számos ilyen esetre emlékszem.- Elfogadom, amit Professzor Úr mond. Ugyanakkor érthetetlen számomra, hogyan alakulhatott ki Dégen Imréről ennyire ellentétes vélemény? Miközben sokan bírálják, legalább annyian elismeréssel nyilatkoznak róla.- Dégen sok olyan embert vett a védőszárnyai alá, akiknek rossz bejegyzés szerepelt a káderlapján, s e jótett helyébe elvárta, hogy ezek a személyek ellentmondás nélkül szolgálják őt. A megmentettek, akik még élnek, hálásak neki és dicsérik őt. Ezt el kell fogadni, a megmentett hálával tartozik a megmentőjének, függetlenül attól, milyen ember az oltalmazója. Tudjuk, a régi Rómában sem önzetlenül vásároltak gazdag patríciusok írástudó rabszolgákat, megmentve őket az üldöztetéstől és a cirkuszi játékok vérszomjas oroszlánjaitól. Nem a könyörület vezérelte őket, hanem a meggyőződés, hogy ezek a rabszolgák 106
