Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
3. Ökológiai alapok
Ökológiai alapok 89 viselkedés szabályozza. A túlnépesedés elvándorlás útján egyenlítődhet ki, hirtelen veszteségek a szaporodási ráta emelkedésével. A K-stratégisták kevés utódot hoznak a világra, fejlődésük hosszú (rendszerint egy évnél hosszabb), de ez alatt tekintélyes méretet érhetnek el (fák, elefánt). Az ivaros szaporodás a jellemző rájuk. A faj fennmaradásához kisebb szaporodási ráta is elegendő nekik, mint a kisebb. Az élőlények rendszerint nem tisztán mutatják az r- vagy K-stratégia bélyegeit (r-K átmenet). A kerekesférgek például nagyobb vizekben szűznemzéssel szaporodnak; ha elérték az élőhely eltartó képességének határát, áttérnek a kétivaros szaporodásra. 3.9 A TÁPLÁLÉKLÁNC ÉS TÁPLÁLÉKHÁLÓZAT A FELSZÍNI VIZEKBEN A felszíni vizekben kialakuló anyag- és energiaforgalom rendszerábrája hasonló ahhoz, mint amit már a 3.2. ábra alapján bemutattunk. Az alábbiakban ennek az ábrának a kiegészítéseként mutatjuk be egy általánosan vett víztér folyamatait, táplálkozási összefüggéseit. Ezen az ábrán azokat a funkcionális élőlény együtteseket tüntettük fel, amelyeket e fejezetben már bemutattunk. Bár ezek az élőlény együttesek nem feltétlenül taxonómiailag összetartozó fajokat jelentenek, a gyakorlati munkában (így a Víz Keretirányelvet illetően is, lásd 13. fejezet) gyakran alkalmazzák ezt a csoportosítást. Az ábrán a téglalap jelöli a lehatárolt vízteret. Ebbe a víztérbe a befolyó vízzel növényi tápanyagok, oldott szervesanyagok, szilárd részecskék érkeznek. A szervetlen növényi tápanyagokat az algák, vagy a makrofitonok felvehetik, és belőlük növényi szervesanyag lesz. Ennek a szervesanyagnak egy része továbbjut a növényevőkbe, melyek algák esetében zooplankton szervezetek. A makrofitonokat a növényevő halak, a vízi madarak, vagy emlősök fogyaszthatják. A zooplankton- ból a szervesanyag továbbjuthat a makrogerinctelenekben és/vagy a halakba. Az elpusztult élő anyagból detritusz (holt szerves törmelék) lesz, melyet a zooplankton, a makrogerinctelenek és a halak fogyaszthatnak. Ez a szervesanyag a tápláléka a lebontó szervezeteknek (szaprofitáknak és ásványosító szervezeteknek). A víztérből elfolyó vízzel jellegében hasonló anyagok távoznak, mint amelyek a rendszerbe bekerültek a befolyó vízzel, azonban a koncentráció viszonyok jelentősen eltérhetnek. Ez a különbség a nagyobb tartózkodási idejű vizek (tavak, vízjárta területek) esetében számottevő. A tápláléklánc és táplálékhálózat kiegészül geokémiai elemekkel. Ezeket a geokémiai folyamatokat részben az élőlények élettevékenysége indukálja (pl. biogén mészkőképződés), részben pedig spontán módon végbemennek. A geokémiai elemekkel kiegészült biológiai anyag körforgalmat biogeokémiai ciklusnak is nevezik, erről részletesen, egyes elemekre lebontva, az anyagforgalmi főfejezetben szólunk.
