Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)

3. Ökológiai alapok

3 ■ Ökológiai alapok

— Szilágyi Ferenc —

Az ökológia tudományából e fejezetben elsősorban azokat a fogalmakat, folyamatokat, összefüggéseket tárgyaljuk, melyek a hidrobiológiái fejezetek megértéséhez segítenek. Ennek megfelelően az ökológiai alapfogalmakkal, az ökoszisztémával, populáció dinamikai, és társulásokkal kapcsolatos, folyamatokkal foglalkozunk, de az elemek körforgalmának részleteit a 4. fejezetben tárgyaljuk.

3.1 Az ÖKOLÓGIA FOGALOM MEGHATÁROZÁSA ÉS HELYE A BIOLÓGIA TUDOMÁNYBAN

Az egyedek önmagukban is nagyon bonyolult élő szervezetek, részekre, egységekre bonthatók. Az egyedek természetes körülmények között nem magányosan, egymástól elszigetelten élnek, hanem csoportokká, közösségekké, az élettelen környezettel együtt biológiai rendszerekké szerveződnek. Együttélésüket, működésüket az egyedi életjelenségektől eltérő, tér-idő dimenziójú folyamatok biztosítják, szabályozzák. E folyamatok más-más mechanizmus által biztosított rendezettségét, összehangoltságát biológiai organizációnak nevezzük. Aszerint, hogy az élőlényekben vagy az élő rendszerekben milyen tér-idő dimenzióban, azaz milyen jellegű organizációban zajlanak le a folyamatok és történések, az élővilágban hierarchikusan egymásra épülő szerveződési szinteket (más néven organizációs, integrációs szinteket) különböztetünk meg. A magasabb szervezettségű, egyben bonyolultabb szintek mindig magukban foglalják az alacsonyabbakat, kapcsolatuk kölcsönös. A magasabb szintben részként van jelen az alacsonyabb szerveződési szint. Minden organizációs szintre sajátságos jelenségek és törvényszerűségek jellemzők, amelyek nem egyszerűen a bennük foglalt alacsonyabb szintek sajátosságainak összegezéséből adódnak. A magasabb szinteken növekszik a szerkezeti és működésbeli komplexitás (Kárász 1990).

A biológiai szerveződés fokozatai jellegükben követik az élővilág törzsfejlődését. A biológiai szerveződés szintjeit a 3.1. táblázat mutatja. Az egyeden belüli (infra-