Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
2. Fizikai és vízkémiai alapok
Fizikai és vízkémiai alapok 63 kor az asszimiláció erőteljes, a víz pH-értéke magasabb lesz, tehát lúgos tartomány felé tolódik, míg a téli időszakban alacsonyabb. Ugyanazon állóvíz különböző területén azonban jelentős pH eltérés lehet. Különösen érzékelhető ez a változás a vízi növényzettől dúsan benőtt terület és a nyílt víz pH-ja között. Az intenzív asszimiláció a lúgos tartományba tolja el a víz kémhatását. Az asszimiláció következtében sekélyebb állóvizeknél napszakos változás is észlelhető. A koradélutáni órákban, amikor a fotoszintézis intenzívebb, mint az esti vagy éjszakai időpontokban, a víz pH-ja lúgos. Ezután fokozatosan csökken és a korareggeli órákban a legalacsonyabb, tehát savas. A szén-dioxid mennyisége az asszimiláció megszűnésével éjszaka növekszik. A pH-változás függ a vízben jelenlevő hidrokarbonát-ion mennyiségétől, mivel a gyenge savak és sói a vizet pufferolják, megakadályozzák a víz pH értékének drasztikus változását. Ezért ha puffer vegyületek vannak a vízben, akkor annak pH-ja lényegesen csak nagyobb mennyiségű sav vagy lúg hatására változik meg. A növényi és állati anyagcsere szabad szén-dioxid felvételével, illetve leadásával jár ennek következtében a pufferkapacitás megváltozik. A szabad szén-dioxid jelenléte a félig kötött és ideiglenesen kötött szén-dioxidot tartalmazó hidrogén- karbonát-ion mennyiségi arányát megváltoztatja. A szabad szén-dioxid a legtöbb esetben két részből áll az egyensúlyi és az agresszív szén-dioxidból. Az agresszív szén-dioxidnak korrodáló hatása van, ezért a vízzel közvetlen érintkező műtárgyakra, vezetékekre komoly veszélyt jelent. A víz felhasználásánál az agresszív szén-dioxid koncentrációjára figyelni kell. Ebben a fejezetben erre nem térünk ki, de a 6. fejezetben szó van róla. 2.8 Irodalomjegyzék 201/2001. (X. 25.) Kormányrendelet Berecz E. (1991): Kémia műszakiaknak. - Tankönyvkiadó, Budapest Kruppa E. (2005): A környezetveszélyeztető tevékenységtől eltiltás gyakorlati kérdései.- Vízmű PANOPRÁMA 2005/05 Magyar Szabvány 12749 (1994): Magyar Szabványügyi Hivatal Nagy J. (1990): Általános és szervetlen kémia, Tankönyvkiadó, Budapest Németh J. (1998): A biológiai vízminősítés módszerei. - Környezetgazdálkodási Intézet TÓI Környezetvédelmi Tájékoztató Szolgálat. VTKV-6 Nyilasi J. (1980): Általános kémia. - Gondolat Kiadó, Budapest. Orbán V. (1981): Vízkémia és vízbiológia. - PMMF Főiskola Nyomda. Orbán V. (1973): Vízbiológia. - BME Vízgazdálkodási Főiskolai Kar, Tankönyvkiadó, Budapest. Scheffer/Schachtschabel: Lerbuch der Bodenkunde Sebestyén O. (1963): Bevezetés a limnológiába Szalay M. (1967): Biológia a mérnöki gyakorlatban. - Műszaki Könyvkiadó, Budapest Uhlmann, D. (1975): Hydrobiologie. - Veb Gustav Fisher Verlag. Jena
