Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)

19. A jövő alkalmazott hidrobiológiai kihívásai

A JÖVŐ ALKALMAZOTT HIDROBIOLÓGIÁI KIHÍVÁSAI

589

Az éghajlatváltozás különböző mechanizmusokon keresztül hathat a felszíni vizek minőségére. A bonyolult kölcsönhatás rendszer miatt ezek a hatások nehezen határozhatók meg, sok esetben nemcsak a változás nagysága, de még az iránya sem mondható meg pontosan. A hatások elemzése során további gondot jelent, hogy a vízminőségre ható közvetlen antropogén hatások elfedhetik a klímaváltozásból származó hatásokat, ezért ez utóbbiak értékelése nehézségekbe ütközik (Szilágyi és Somlyódy 1991, Varis és Somlyódy 1993, Szilágyi 1994, Alföldy 2003, VAHAVA 2002).

Az üvegház gázok (ezen belül elsősorban a szén-dioxid) légkörben való felszaporodásának közvetett és közvetlen hatása lehet a vízminőségre. A közvetett hatások a globális felmelegedés révén hathatnak (hőmérsékletemelkedés, csapadék és lefolyás csökkenés, stb.). A közvetlen (direkt) vízminőségi hatás hajtóereje pedig a CO, levegőben való feldúsulása és annak hatása a víz szervetlenszén (karbonát- hidrokarbonát-szénsav) rendszerében zajló egyensúlyi kémiai folyamatokra, ezáltal a szervetlenszén rendszer koncentráció viszonyaira. A globális felmelegedés vízminőségi hatásai folyóvizek és állóvizek esetében eltérő mértékben jelentkezhetnek (Szilágyi 1991, 1992).

A felszíni vizek esetében Varis és Somlyódy (1993) alapján általában az alábbi fontosabb gondok fordulhatnak elő:

■ eutrofizáció (főként állóvizek esetében),

■ sótartalom növekedése (betöményedés),

■ oxigén koncentráció csökkenés,

■ patogén mikroorganizmusok által okozott egészségügyi problémák,

■ savasodás (főként állóvizek esetében),

* toxikus anyagok felhalmozódása (főként állóvizek esetében),

■ a víz zavarossá válása (főként állóvizek esetében),

■ a hőrétegződés megváltozása (főként állóvizek esetében).

Az éghajlatváltozás a vízi élőlényekre különböző mechanizmusokon keresztül hathat. Ez a hatás attól is függ, hogy az éghajlatváltozás a szélsőségek erősödésében, vagy pedig egy egyenletes éves melegedésben nyilvánul-e meg, esetleg mindkettő megjelenik. A hidroökológiai hatások az első esetben súlyosak lehetnek, mert az élőlények többsége hozzászokott a szabályos szezonális hőmérsékletváltozáshoz. A második esetben egyfajta eltolódás várható a faji összetételben és az anyagforgalmi mutatókban a délebbi szélességi körök felé.

A bonyolult kölcsönhatás rendszer miatt a hatások nehezen határozhatók meg, sok esetben nemcsak a változás nagysága, de még az iránya sem mondható meg pontosan egy adott térségben. Ráadásul a direkt antropogén hatások elfedhetik a klíma- változásból származó hatásokat, ezért ez utóbbiak értékelése nehézségekbe ütközik.

Az éghajlatváltozást illetően minden esetben végig kell gondolni, hogy a fenti problémák az ország felszíni vizeiben mennyire állnak fenn, illetve az éghajlatvál