Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
18. A hőszennyezés hidrobiológiai hatásai
A HŐSZENNYEZÉS HIDROBIOLÓGIA! HATÁSAI 583 ■ A kisebb hőfoklépcsőt, de nagyobb hűtővíz mennyiséget általában előnybe ré- szesítendőnek ítélik meg. ■ A dunai élőlény társulás esetében a nyári 11 °C-os ATmax még elviselhető (télen ez az érték 14 °C) (Racskó et al. 2005). A Tisza, a Dunához viszonyított nagyobb érzékenysége miatt, a Deloitte & Touche (1998) megállapításával összhangban, szigorúbb szabályozást igényel. Az elemzések szerint a ATmax = 7-9 °C tartomány (illetve 10-12 °C, a 4 °C alatti bemenő hőmérséklet esetében) tűnik elfogadhatónak. A AT értéke a teljes elkeveredés után 3 C lehet. A Duna és a Tisza hőszennyezése között a lényegi különbségek az alábbiak (BME 1980, Szolnoky 1981, Gulyás 1988): ■ A Duna szélességéhez képest az erőmű hőcsóvája keskeny, és csekély elkeve- redési hajlamot mutat, hődugó sohasem alakul ki. A Tiszán a kisebb áramlási sebességek miatt a hődugó létrejöhet. A hődugó pedig a halak mozgását akadályozhatja. A Tiszára a hőcsóva gyors szétterülése jellemző, és a melegebb víz felúszása miatt függély menti rétegződés jöhet létre. ■ A Dunán a hőcsóvában tartós (több órás) hőhatás alakul ki az erőműben létrejövő AT értékkel, míg a Tiszában az elkeveredés utáni AT hőmérsékletnek tartós a hatása, ami elérheti az egy-két napot. • A Tisza lassabb folyású, tápanyagban gazdag vizében a hőszennyezés az egyébként is megfigyelhető algásodást erősítheti. A hőszennyezés hidrobiológiái következményei azért is jelentősek lehetnek a felső-tiszai hőerőművek esetében, mert a felmelegedett víz befogadója egy nagy felületű és sekély és eutrofizáció- ra hajlamos állóvíz, a Tisza-tó. ■ Az üledék életközösségét érő hőhatás a Tisza esetében a gyorsabb elkeveredés és a felúszó melegvíz miatt kisebb, mint a Duna hőcsóvájában. A melegvíz csatornában azonban a benton hőszennyezettsége jelentős. ■ A Tisza a nyári kisvizes (Q < 100 m3/s) időszakokban hőterhelhetősége határán van. Vízhőmérséklete az erőmű felett is viszonylag nagy tartóssággal meghaladhatja a 25 "C-t, következésképpen a deltaT értéke nem lehet olyan nagy, mint ami megengedett a Dunán. ■ A nyári kisvizes és lassú áramlási sebességű, valamint melegvizű időszakokban, a folyóban a cianobaktériumok előfordulási valószínűsége nagy, míg ez a Dunára nem jellemző. A tapasztalatok arra utaltak, hogy a dunai élőlény társulás esetében a téli 10-12 °C- os és a nyári 5-8 °C-os ATmax még éppen elviselhető károkat okoz a kivett hűtővíz élővilágában. A Tisza esetében hasonló hőfoklépcső nem megengedhető három alapvető ok miatt.
