Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
17. Toxikológia
Toxikológia 567 A kémiai mutagenezis megismerését nehezíti, hogy nagyon eltérő az egyes vegyü- letek hatásmechanizmusa. A fizikai mutagének esetében a sugárzás hatása egységesen visszavezethető a molekulák gerjesztésére és ionizációjára. A környezetünkben található kémiai anyagok közül számos rendelkezik genotoxi- kus, mutagén hatással. A mutagén vegyületek épp úgy megtalálhatók a természetben, mint a mesterségesen szintetizált anyagok között. Sajnos számuk egyre nő. Mutagén anyagokat találunk az élelmiszeradalékok, kozmetikumok, gyógyszerek, növényvédőszerek, gyomirtók és különböző vegyipari anyagok között. Az ivóvízben előforduló természetes és mesterséges szennyező anyagok egy része szintén mutagén aktivitással rendelkezik. A mutagén aktivitással nem rendelkező vegyületek egy része az ivóvíz kezelés során átalakul és mutagénné válik. Mivel az ivóvíz fogyasztása minden embernek létszükséglete, elkerülhetetlen, hogy a benne természetes módon jelenlévő vagy mesterségesen belekerülő vagy a víz kezelése és szállítása során keletkező mikroszennyező anyagokkal ne érintkezzen. A genotoxicitás szempontjából a szervetlen mikroszennyezők közül jelentősek a nehézfémek, melyek közül a kobalt, a nikkel, a króm, a cink, a higany és a kad- mium mutagének. Az azbeszt, amely az ivóvízben természetes és mesterséges - az azbeszt cement csövek falából kimosódó - eredetű is lehet. Az azbesztrostok közvetlen genotoxikus hatása ma még nem bizonyított, de szinergista hatásuk, melyet az ivóvízben előforduló szerves szennyező anyagok által - főleg policiklikus aromás szénhidrogének - létrehozott muta- és karcinogenezisben fejtenek ki, jelentős lehet. Ilyen szervetlen szennyező a nitrát, amelyből a tápcsatornába kerülve bizonyos feltételek mellett nitróz-aminok vagy amidok képződnek, melyek potenciális mutagén, karcinogén vegyületek. A szervetlen szennyezők közé sorolhatók a környezetből az ivóvízbe kerülő radioaktív izotópok is. A genotoxicitás szempontjából a szerves mikroszennyezők - melyek száma igen nagy - a jelentősebbek. Az ivóvíz genotoxikus, mutagén hatású vegyületeit, eredetüket tekintve két nagy csoportra osztjuk: ■ a víznyerésre használt felszíni vizben meglévő genotoxikus hatású vegyületek, • a víz kezelése és szállítása során keletkező genotoxikus hatású vegyületek. 17.6 Irodalomjegyzék Felföldy L. (1974): A Biológiai vízminősítés. - VHB 3, VÍZDOK, Budapest Felföldy L. (1980): A Biológiai vízminősítés. - VHB 9, VÍZDOK, Budapest Felföldy L. (1987): A biológiai vízminősítés. 4. javított és bővített kiadás. - Vízügyi Hidrobiológia. 16, VÍZDOK, Budapest Fleit E., Oláh J. (1989): A biomonitoring rendszerek elemeként felhasználható módszer kidolgozása peszticidek toxikus hatásának kimutatására biokémiai úton. - VITUKI jelentés, kézirat.
