Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
2. Fizikai és vízkémiai alapok
Fizikai és vízkémiai alapok 53 tói, valamint az égbolt borultságától függően, azonban a napsugár beesési szöge az évszakok szerint is változik. A víz felületére eső fény egy része, tovább hatol a vízbe, másik része visszaverődik, reflektálódik. A visszaverődés mértéke függ a napfény beesési szögétől, a vízfelület állapotától, valamint a vízben lebegő élő és élettelen kolloidális részecskék mennyiségétől, minőségétől. A reflektálódás egyenes arányban álla beesési szög növekedésével, ha a beesési szög nő, a fény visszaverés mértéke is növekszik. Annál nagyobb hányada reflektálódik a fénynek, minél ferdébb sík mentén érik a fénysugarak a felszínt. A beesési szög viszont a napszakok és az évszakok függvénye, így a vízfelszínre jutó fény mennyiségén érezhető a napszakos és évszakos változás. A vízfelület dinamikájától függően is változik a visszaverődés és a tovahaladó fény aránya. Sima víztükörnél a fénysugár sokkal kisebb hányada verődik vissza, mint hullámzásnál. Hullámzás esetén a vizek fényviszonyai romlanak. A vízbe hatoló fény egy része elnyelődik, másik része szétszóródik. A vizek optikai sajátosságát a felső rétegben elnyelődött és tovahaladó fény mennyiségének aránya adja meg. A víznek ezt a sajátosságát extinkcióval és transzmisszióval jellemezhetjük. A vízbe jutó fénysugár összetétele a mélységtől, valamint a vízben levő színes kolloidális anyagok, és különböző színű algaszervezetek jelenlététől függően változik. A vízben való haladás során a nagyobb hullámhosszúságú fénysugarak előbb kioltódnak, mint a rövidebb hullámhosszúságúak. Vagyis a rövidebb hullámhosszúságú sugarak mélyebbre hatolnak a vízben. Ha azonban színes (barnássárga) oldott anyagok, vagy színes (zöld-sárgászöld) algaszervezetek vannak jelen, akkor a rövid hullámhosszúságú sugarak is gyorsan elnyelődnek. Ebből következik, hogy a víz optikai viszonyait legjobban a transzmissziós (fényáteresztés) görbékkel lehet jellemezni (2.5. ábra). Víztípusok szerint a behatoló fény mennyiségi és minőségi eloszlása különböző lehet. A különböző víztípusok színben és oldott anyagokban eltérőek. A felszíni víz színét, annak a fénynek a színe adja, amely a vízből a felületre jutva szétszóródik. A víz színének sajátossága van, mivel szinte minden felszíni víz színe más és más, amit a víz különböző fizikai, kémiai és biológiai összetétele okozza. Egy-egy algaféleség ttilszaporodása, vízvirágzáshoz vezet, ami merőben megváltoztatja a víz színét. A vízi szervezetek vertikális elterjedésében szintén a vizek fényviszonyai dominálnak. A kovamoszatok fényigénye különböző, ezért a mélyebb rétegekben is előfordulnak. A planktonnak a vertikális és horizontális megoszlását az évszak, és napszak szerinti fényeloszlás befolyásolja, amihez még egyéb környezeti faktorok a hőmérséklet, a vízáramlás és a víz kémiai összetétele is hozzájárul. A vizek fényviszonyai, a fény megoszlása befolyásolja a fotoszintézis intenzitását, az oldott oxigén viszonyok alakulását (2.6. ábra). Amint az előzőekből kiderül, a vizek fényviszonyait sok minden környezeti faktor alakítja, és annak változásához jelentős mértékben, a víz felszínének élővilága a pleuszton pl. békalencse, vízimoha stb. és a felszín alatt feldúsult vízi- növényzet is hozzájárul.
