Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
2. Fizikai és vízkémiai alapok
Fizikai és vízkémiai alapok 45 A felszíni vizek planktonjának összetételében - a fényigény miatt - bizonyos mértékű évszakos, sőt napszakos változás figyelhető meg. Ezzel magyarázható továbbá, hogy a fajok nagy mennyiségben, különböző mélységben fordulnak elő. Vertikális megoszlásukban a fajok tükrözik a vízrétegek jellemző különbségeit. Ismerünk olyan fajokat, amelyek fény és hőtűrésben széles határokat is elviselnek. Ezek az euritopikus szervezetek. Minden évszakban megtalálhatóak, csupán számuk hol több, hol kevesebb lesz, mivel az egyedszámuk az optimális környezeti hatás függvényében változik. A szervezetek között vannak olyanok, amelyek az évszakos változásokhoz maximálisan alkalmazkodnak. Ezek a sztenotópikus fajok. A hőmérsékleti ingadozást és a fényviszonyok változását szűk határok között képesek elviselni (2.2. ábra). 2.2. ábra: A szervezetek tűrőképessége a hőmérséklet függvényében (Sebestyén Olga 1963 nyomán) Vannak szűk hőmérsékleti intervallumot elviselő, alacsony hőmérsékletet kedvelő fajok, de egyes fajok életfeltételeit - szűk intervallumban - a magas hőmérséklet biztosítja. A mérsékelt égöv alatti plankton nagy hőmérsékletingadozást is elvisel. A vízhez, mint környezethez - mennyiségüknél, vízi ökoszisztémában fajszámuknál fogva betöltött jelentőségüknél - a plankton szervezetek alkalmazkodnak legjobban. Ezért a felszíni vizek biológiai minősítésére legalkalmasabbak. A víz felszínén élő életközösség a neuszton. A szervezetek e társulása a víz és a levegő érintkezési határán kialakuló felületi hártyát népesíti be. Egy részük a felületi hártyának a levegő felé eső oldalán él. Ezek epineusztonok. A felületi hártyának a víz fele eső oldalán élnek a hiponeusztonok. A víz felszínén elterülő nagyobb növényi szervezetek életközössége a pleusz- ton. A vízi élet szempontjából jelentősek, mert az asszimilációjuk során nagy meny-
