Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
13. A Víz Keretirányelv és a hidrobiológia
432 Alkalmazott hidrobiológia ■ Az osztályozásra azt az elvet kell alkalmazni, hogy a mutatócsoportok közül a legrosszabb besorolása határozza meg a víztest állapotát („egy rossz, mind rossz" elv). ■ A biológiai osztályozásnak és a minősítésnek a környezetminőségi arányokon (Environmental Quality Ratio = EQR) kell alapulnia. Ezek a referencia állapotra normált környezetminőségi értékek, 0 és 1 között változnak mindegyik jellemző esetében. A kémiai jellemzőkre határértékrendszer, vagyis környezetminőségi standard értékek (Environmental Quality Standards = EQS) vonatkoznak. ■ Az útmutató az EQR használatát a fiziko-kémai jellemzők esetében nem javasolja, ott a határérték rendszert tartja alkalmazhatónak. * Minden tagállamnak ki kell dolgoznia a fiziko-kémiai minősítő rendszerét, amelynek összhangban kell lennie a biológiai minősítő rendszerrel. ■ A VKI-ban nincs definíció a gyenge és a rossz állapotra a fiziko-kémiai és a hidromorfológiai elemek esetében. A REFCOND (2002) és ECOSTAT (2003) útmutatók az ökológiai állapot meghatározása során flexibilis és iteratív megközelítést javasolják az osztályhatárok esetében. Ezt a következőképpen képzelik el: ■ elkészítik a víztestre vonatkozó adatbázist, ■ megállapítják a víztest típusát, ■ az emberi hatások mértékét szűrőként használva, és az ökológiai kritériumok szerint pontosítva előzetesen megállapítják a víztest ökológiai referencia állapotát. (vagyis, hogy a víztest megfelel-e referencia területként), ■ a referencia állapotból levezetik a jó és a mérsékelt állapotokat, ■ ha van a víztípusnak referencia vízteste, akkor ennek megfelelően megállapítják a típus specifikus referencia állapotot, ■ ha nincs referencia víztest a típusban, akkor egyéb eszközökhöz folyamodnak a referencia állapot, és a belőle levezethető jó és mérsékelt állapot definiálására, ■ a referencia állapot meghatározása múltbeli adatokon, modelleken és szakértői becsléseken alapulhat, ■ megállapítják a referencia állapot megbízhatósági jellemzőit, ■ ezután megállapítják az EQR értékeket (a referencia állapoté mindegyik jellemzőre 1, a jó, mérsékelt, stb., állapotra, pedig egynél kisebb), ■ az interkalibrációban harmonizált EQR értékeket határoznak meg úgy, hogy ha szükséges, visszamennek valamelyik korábbi lépésre és az iterációs folyamatban, pontosítják a jellemzőket, azok osztályhatárait és az EQR értékeket. Az ökológiai referenciaállapot meghatározás esetén a 13.5. táblázat szerinti módszereket lehet figyelembe venni. Az egyes módszerek előnyei és hátrányai is láthatók.
