Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
13. A Víz Keretirányelv és a hidrobiológia
422 Alkalmazott hidrobiológia Magyarországon az illetékes hatóság a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM), amely felelős a VKI bevezetéséért, munkák EU szinten megfelelő elvégzéséért, a határidők tartásáért, a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolat- tartásért és információ cseréért, a monitoring rendszer és a vízgazdálkodási tervek elkészítéséért, egészen az ország jelentések megírásáig. A VKI-val kapcsolatos ügyeket főosztályvezetői rangban a magyar Vízigazgató irányítja. A feladatok irányításában és részen elvégzésében, KvVM három hivatala vesz részt (vízügyi, környezetvédelmi és természetvédelmi). 13.4.3 Felszíni víz tipológia A VKI összefoglalja a felszíni vizek tipizálásával kapcsolatos feladatokat. A fo- lyókra és a tavakra külön tipológiát kell meghatározni, amely hidromorfológiai alapokon nyugszik. A tipológia lehet „A" és „B" rendszer szerinti. „A" rendszer elemeit kötelező jelleggel kell alkalmazni. A „B" rendszernek tartalmazni kell az „A" rendszert, ezen kívül más tipológiai elemeket is (13.2. táblázat). A felbontás lehet részletesebb, mint amit a táblázat közöl, de csak olyan lehet, amelyből a táblázat szerinti tartományok visszavezethetők. A „B" rendszer elemei ajánlás jelleggel szerepelnek, semmiféle kötelező jellegük nincs. Olyan elemek is bekerülhetnek a „B" rendszerbe, amelyek a táblázatban nem szerepelnek, még indokolni sem kell a bevonásukat. A víztestek típusok szerinti besorolásának eredményét térképen kell ábrázolni. Lényeg viszont az, hogy a különböző tagállamok tipológiai rendszere összehasonlítható legyen. Ennek ellenőrzése az interkalibráció során történik meg. A megfelelő tipológiának a következő tulajdonságai vannak. ■ Nem tartalmaz túl sok típust, mert akkor a víztestek száma túlságosan megnő, ami maga után vonja a szükséges referencia állapototok számának növekedését, a monitoring rendszer bonyolódását, a működtetés drágulását, stb. • Kellő részletességű tipológiára van szükségünk, mert a típusok mögött valódi, és elkülönülő biológiai mintázatoknak kell lenni. A típusoknak és a biológiai mintázatoknak komplementer viszonyban kell lenniük egymással. Más szóval ez azt jelenti, hogy két típusnak nem lehet hasonló biológiai mintázata, és fordítva, két lényegesen elkülönülő biológiai mintázat nem tartozhat egy típusba. ■ A tipológia lefedje az összes magyar, és a VKI hatálya alá tartozó víztestet. ■ A tipológiai paraméterként olyan jellemzők jöhetnek számításba, amelyeket a biológiai aktivitás nem, vagy kevéssé változtat meg (pl. tengerszint feletti magasság, geológiai jelleg, stb.). Elsősorban tehát a robosztus környezeti tényezők közül kerülnek ki a tipológiai paraméterek, amelyekhez az élőlények jobbára csak alkalmazkodni képesek.
