Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
13. A Víz Keretirányelv és a hidrobiológia
414 Alkalmazott hidrobiológia 13.2.2 Elvek 13.2.2.1 Ökológiai alapelv A VKI szövegezésében nincs közvetlen utalás az ökológiai alapelvre, a szelleme azonban azt sugallja, hogy a vízterek az emberi hatások következtében váltak a természetes állapotuktól eltérővé, és helyreállításuk is az emberi hatások csökkentése után lehetséges. Az emberi vízhasználatok csak abban az esetben biztosíthatók hosszú távon és megfelelő biztonsággal, ha a vizek ökoszisztémája egészséges. Ebben a gondolatmenetben az ökológusoknak az a nézete tükröződik, hogy az ember talán kitüntetett fajként, de része a bioszférának, és a bioszféra egyéb elemeire (pl. fajaira) hosszú távon rá van utalva. Az emberiség fennmaradása tehát a bioszféra, benne a vizeink állapotának függvénye. A víztestek állapotának megítélésében az ökológiai mutatók kiemelt szerepet kapnak. Nézzük meg, hogyan értelmezhető a VKI az ökológiai ismeretek tükrében! A VKI alapvető ökológiai alapja a komplementaritás elve lehetne (vö - 3. fejezet), mely a környezeti spektrum (miliő spektrum) és az élőlények tűrés spektruma (tolerancia spektrum) kölcsönös értelmezését jelenti. Az ökológiai módszertan a természetet a vizsgálatok szempontjából élő és élettelen összetevőkre osztja. Az élettelen természet bármely adott jelensége az élőlényre ható külső viszonyok függvénye, azaz állapota bensőséges kapcsolatban áll a külső környezeti tényezőkkel. A külvilág hatásai többnyire azonban nem közvetlenül, hanem bonyolult áttételeken keresztül jelentkeznek, ami az élőlényeknek viszonylagos önállóságot kölcsönöz. Ez következik az élő rendszerek homeoszta- tikus önszabályozásából. Az abiotikus faktorok alapján elsősorban a környezet állapotáról kaphatunk információt, a biotikus tényezők, pedig egy hosszabb időszak történéseit is tükrözhetik (Dévai et al. 1992). Az abiotikus faktorokban tehát elsősorban a fizikai, kémiai, morfológiai, stb. környezeti tényezők jelennek meg, míg a biocönózisok összetételében e környezeti tényezők hatásain kívül az élőlények közötti kölcsönhatások eredője is megnyilvánul. Ennek az ökológiai alapelvnek az érvényesülését a VKI esetében az (13.1. ábra) szerint határozhatjuk meg. A természetes, emberi hatásoktól mentes miliő spektrumban egy vele kölcsönösen együtt értelmezhető tűrésspektrumú biocönózis alakul ki, amelyet zavartalan biocönózisnak nevezhetünk. A VKI ennek megtartását, vagy visszaállítását tűzik ki célul. Itt kell megjegyezni, hogy szándékosan nem beszélünk természetes, vagy természet-közeli állapotról, mert mindkét állapotot nehezen tudnánk definiálni. Vajon melyik időszakot tekinthetnénk természetes, vagy természet-közeli állapotúnak: Az ember előtti, a honfoglalás korabelit, az ipari forradalom előttit, az elmúlt évtizedit? Ki tudja? Az emberi hatások következtében megváltozik a környezeti spektrum, melynek szükségszerű velejárója az is, hogy a megváltozott állapothoz alkalmazkodott biocönózis fog kialakulni az adott víztérben. Amilyen mértékben erősödnek az
