Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)

5. Az élővizek vízbiológiai vizsgálata, az eredmények értékelése

Az ÉLŐVIZEK VÍZBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA, AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE

131

A felszíni vizek minősítése történhet az adott mintavétel eredményeinek megfelelően, de általában éves minősítés készül mindegyik mintavételi pontra. Szabvány a komponenseket az alábbi mutatócsoportokba sorolja:

■ oxigénháztartás,

■ nitrogén és foszforháztartás,

■ mikrobiológiai jellemzők,

■ mikroszennyezők,

■ toxicitás,

* radioaktív anyagok,

* egyéb jellemzők.

Mindegyik mutatócsoportban több vízminőségi jellemző van. Minden egyes vízminőségi komponens éves adatsorát a szabvány előírásainak megfelelően külön- külön kell értékelni. A mértékadó érték a vizsgálat gyakoriságától függően az alábbiak szerint alakul ki:

■ amennyiben a vizsgálatok száma több min 12 alkalom, a 90 %-s összegzett relatív gyakoriságú (tartóságú) érték,

■ amennyiben a vizsgálatok száma kevesebb, mint 12, a legnagyobb vizsgálati eredmény (az oldott oxigént és az oxigéntelítettséget kivéve),

■ egy-egy csoporton belül a legrosszabb osztály besorolású komponenst kell mértékadónak tekinteni.

Az osztályba sorolás mutatócsoportok szerint is elvégezhető. A mutatócsoport osztályát a legrosszabb besorolású jellemző értéke adja meg. Az integrált minősítés esetén is a legrosszabb osztályú mutatócsoport dönti el a víztér minőségi osztályát. Ez a minősítési rendszer két szempontból is szigorúnak mondható. *

* A 90 %-s tartósság meglehetősen szigorú követelmény. Ha 12 minta volt egy évben, akkor a komponensek nagyjából 3. legrosszabb értéke határozza meg az osztályt.

■ Számos esetben a határértékek szigornak.

■ A Víz Keretirányelv szerint a monitoring hálózatot bővíteni szükséges (lásd a 13. fejezetet).