Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)

4. Anyagforgalom, biogeokémiai elemciklusok

116

Alkalmazott hidrobiológia

4.5.2A Foszforformák felszíni vizekben

Klasszikus felosztás szerint a foszfor az alábbi formákban lehet jelen az ökoszisztémában:

■ összes foszfor (ÖP),

■ partikulált foszfor (szilárd anyaghoz kötött) (PP),

■ partikulált szerves foszfor (POP),

■ partikulált szervetlen foszfor (PIP),

• oldott foszfor (OP),

■ oldott nem-reaktív foszfor (DNRP),

■ oldott reaktív foszfor (ORP), mely túlnyomóan foszfát-ion.

ÖP = PP + OP PP = POP + PIP OP = DNRP + ORP

Az egyes foszforformák között vízi ökoszisztémákban bonyolult kölcsönhatások működnek, a foszforformák bonyolult törvényszerűségek szerint átalakulhatnak egymásba. A vázolt felosztás egyben egyszerűsítést is jelent. Az egyes formák tovább bonthatók vegyületcsoportokra, vegyületekre, ami a kölcsönhatás rendszert még összetettebbé teszi (Felföldy 1974).

4.5.2.5 Belső terhelés

Az állóvizekbe kerülő foszfor nagyobb hányada az üledékbe jut, mint:

■ detritusz foszfor (holt szervesanyag foszfor),

• nem akkumulált foszfor (szorbeált foszfor az üledékben),

■ okkludált foszfor (ásványokba zárt foszfor),

■ foszforásványok (pl. apatit, vivianit).

Az üledék bizonyos feltételek közt a foszfor tárolójaként viselkedik. Ha a feltételek megváltoznak, az üledékben kötött foszfor egy része felszabadulhat. A trofitás növekedése során például csökkenhet az évi raktározás és felszabadulás aránya, vagyis nőhet a belső terhelés. A külső foszfor terhelés növekedésének hatását az ökoszisztéma az üledék foszfor megkötésével próbálja kompenzálni. A külső terhelés hirtelen csökkenésére az üledék foszforleadással válaszol, vagyis nő a belső foszforterhelés. Az üledék tehát pufferként viselkedik, a foszforterhelés növekedését és csökkenését tekintve. Ez a tulajdonsága az oka annak, hogy a külső terhelés csökkenése esetén bizonyos ideig (esetleg sok évig) nem tapasztalunk lényeges változást az algásodás mértékében, mert a belső terhelésből elegendő foszfor szár