Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
4. Anyagforgalom, biogeokémiai elemciklusok
102 Alkalmazott hidrobiológia Ha az Északi, vagy a Déli Saroktól haladunk az Egyenlítő felé, a mély tavak és tározók különböző átkeveredési típusaival találkozunk. A Sarkkörön túl találhatók az állandóan jéggel fedett, át nem keveredő tavak. Ezekben a felső réteg fagypont alatti, míg az alsó réteg ennél kissé fagypont feletti. Délebbre haladva a hideg monomiktikus tavakat találjuk, melyek egy évben egyszer keverednek át, nyáron. Ezekben a tavakban a víz hőmérséklete ekkor éri el a 3,8 °C értéket, és lesüllyedve a fenékre, elindítja az átkeveredést. A mérsékelt égövi dimiktikus (kétszer átkeveredő) tavakban a tavaszi és az őszi átfordulás jellemző. Nyáron a 3,8 °C-ra fel- melegedő víz, ősszel pedig a 3,8 “C-ra lehűlés indítja be az átkeveredést. Délebbre eljutunk a meleg monomiktikus tavakhoz, melyek télen nem fagynak be, de vizük lehűlve télen indítja be az átkeveredést. A trópusokon polimiktikus tavakat találunk. Mivel az átlaghőmérséklet egész évben nagy, az időjárási frontok nyomán fellépő hőmérsékletingadozás gyakori átkeveredést okoz. Az átkeveredés két szempontból jelentős egy mély tó életében: ■ oxigént juttat a mélyebb rétegekbe, ahova egyébként, fotoszintézis hiányában, csak diffúzióval juthat le oxigén, ■ a mélyebb rétegekből tápanyagok juthatnak a felső vízrétegbe, melyek meghatározhatják a tó rétegzett időszakában kialakuló trofitás viszonyait. A mérsékelt égövi mély tavakra és tározók epilimnionjában nagy lehet az algaszám és az algabiomassza. Az algák nehezen távolíthatók el a vízből, egyes fajaik toxint termelhetnek, szervesanyag terhelést okoznak, ezért a klóros fertőtlenítési lépcsőben megnő a klórozott szénhidrogének képződésének esélye, melyek rákkeltők lehetnek. Az ivóvíz célú vízkivétel ezért nem mindig szerencsés az epilimnionból. Mély tavakban nyáron a hipolimnion anaerobiája jellemző, de a hipolimnion nem feltétlenül anaerob. Tiszta északi tavakban, ahol a fény a hipolimnionba is lejuthat, mérhető oldott oxigén az alsó réteg vízében. Mérsékelt égövön azonban az anaerob hipolimnion a jellemző a melegvízi időszakban. Az oxigénhiány oka az, hogy a mély tavakban és tározókban a szervesanyag termelés és a lebontás súlypontja térben elválik egymástól. Az epilimnionban a termelés dominál, míg a hipolimni- onban a fény hiánya miatt nem mehet végbe az elsődleges termelés, csak fogyasztás. Anaerob hipolimnion esetében a következő víztisztítási problémák merülnek fel: ■ a víz dúsul növényi tápanyagokban (ammónium-ion, foszfát, oldott C02), pH-ja savanyodik, ■ a kötött oxigén hasznosítása folyik (nitrát és szulfát redukció), ■ metán fermentáció alakulhat ki, ■ íz és szagrontó anyagok keletkezhetnek az anaerob szervesanyag bontás miatt, • kén-hidrogén szabadulhat fel, ■ nő a patogén mikroorganizmusok túlélési esélye.
