Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
3. Csepregi András: A karsztvíztermelés hatása a Dunántúli-középhegység vízháztartására
Az említett patakok közül a karsztvízszintet legnagyobb mértékben a Veszprémi-Séd tektonikus völgye befolyásolja, amely mintegy 40 km hosszan húzódik a Déli-Bakony nagy kiterjedésű karsztos beszivárgási területeinek tengelyében. A patak teljes hosszában megcsapolja a karsztot, amit a völgytalp közelében, Veszprém, Gyulafirátót, Kádárta területén fakadt egykori, ma már vízművekként kiépült források is bizonyítanak. A tároló ezen a részén a bányavízemelések hatása nem volt kimutatható. A Gaja-patak csak egy rövidebb szakaszon, Balinka és Fehérvárcsurgó között van kapcsolatban a karszttal. Ezen a szakaszon eredetileg a karsztot megcsapoló vízfolyás, a kincsesbányai depresszió következtében már több évtizede a karsztot táplálja, a Tési-fennsíktól E-ra húzódó, jórészt a fedő, karsztos vízgyűjtőről szállított vizével. Hasonló szerepe van a Balaton-felvidék és a Déli-Bakony között húzódó Eger-víznek is. A patak mentén Öcs, Kapolcs vidékén számos nagyhozamú, főkarsztos-forrás vize tört utat magának a fedő pliocén rétegeken keresztül. A nyirádi depresszió következtében ezek már az 1960-as évek végére elapadtak. Ezt követően a patak csak a fedő rétegek vizét gyűjti össze, majd Öcs és Vigántpetend között, ill. Monostorapáti és Diszel térségében, részben a patak medrében elszivárogva, a főkarsztot táplálja. Az egykor bővizű patak azonban az egymást követő aszályos években ezután is teljesen kiszáradhat. Nem tisztázott az Eszaki-Bakonyban a Cuha-ér, Gerence-patak és mellékvízfolyásaiknak a szerepe, amelyek jóval a karsztvízszint felett folynak, de a harántolt terület jelentős része a főkarsztot alkotó Fődolomit. A terület földtani felépítése következtében a patakok vizük egy részét a főkarsztvíztároló felé leadhatják, de a rövidebb szakaszokon végzett vízhozammérések ezt a feltételezést egyelőre nem erősítették meg (Hydrosys Kft. 2006). A karsztvíztároló és a Duna közötti hidraulikus kapcsolatot jelzi, hogy a Dunához közelítve az esztergomi karsztos észlelőkutak vízszintje fokozatosan közelít annak vízszintjéhez (102,80 mBf). Az 1980-as évek végén, amikor az eocén bányák karsztvíz emelése következtében Dorogon a legmélyebben, 90 mBf körül voltak a karsztvízszintek, az Esztergom 120 észlelőkút szintje 97 mBf körül ingadozott. A visszatöltődés következtében 2005-ben Dorogon már 116 mBf karsztvízszintet mértek, Esztergomban az emelkedés 7 m volt, ami így már csak 2 m-rel kevesebb az 1970-es évek közepén mért 106 mBf-nél, ami azt jelenti, hogy ezen a szakaszon a Duna egyre nagyobb mértékben csapolja a tárolót. Hasonló jelenség figyelhető meg a budapesti termálkarszt területén is. A Duna vonalához közelítve az észlelőkutak karsztvízszintje fokozatosan közelít a Duna szintjéhez. A legmélyebb karsztvízszintek a Gellért-hegy lábánál, az ún. pávakerti észlelőkutakban mérhetők - 98-99 mBf -, ahol a dunai mederforrások, a főkarsztvíztároló legmélyebb megcsapolásai is vannak. Az észlelőkutak karsztvízszintjei a közvetlen hidraulikai kapcsolat miatt együtt mozognak a Duna vízjárásával. A karsztvízszint idősorokban 1970-től a bányavízemelések hatása a Budapesttől E-Eny-ra lévő területen fekvő észlelőkutakban jól kimutathatók voltak. A Dunához, ill. az ahhoz közeli ún. Budai-termális vonalhoz közelítve, annak erózióbázis jellegéből adódóan, a depresszió hatása, inkább a források és kutak hozamcsökkenésében jelentkezett. Eredeti állapotban a karszttároló és a fedőrétegek, valamint a felszíni vizek közötti vízcsere a karsztból a fedőrétegek és a felszíni vizek felé irányult. A bányászati víztelenítés időszakában, a nagyarányú karsztvízszint süllyedés következtében, a teljes tárolót tekintve a készletátadás iránya megfordult, ami a karsztvízszint süllyedést fékezte. A vízcsere időbeli alakulását (25. ábra), a tárolóra összeállított nem permanens hidraulikai modellel számítottuk. Az ábrán 200 n 100-100 - ■-200 1951 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 25. ábra. A főkarsztvíztároló számított vízcseréje 90