Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
2. Alföldi László: A Dunántúli-középhegység földtani körülményei
Az ilyen, végeredményben átfolyó áramlás legfontosabb jellemzője, hogy a beszivárgó víznek nincs módja mélyebbre szivárogni, ezért a geotermikus hatások nem érvényesülhetnek. A forrásvíz hőmérséklete az évi átlagos hőmérsékletnek felel meg és/vagy a víz hőmérséklete jól érzékelhetően ingadozik, záporok és felhőszakadások esetén hordalékossá válik. Átfolyó vízáramlás alakulhat ki az erózióbázisnál magasabban fekvő barlangrendszerek esetén is (19. ábra). A Középhegység területén talán legjellegzetesebb ilyen a zámolyi Nagy-forrás, amely száraz időszakban többször a kiszáradás szélére került. A nagy vastagságú karbonátos kőzettestben a beszivárgó víz egy része térbeli hidraulikai gradiens hatás következtében eleve mélybe szivárog és az érvényesülő geotermikus hatás következtében langyos vizű áramlási rendszerek alakulnak ki. Sekély mélységű kényszerpályákat szerkezeti okok is létrehozhatnak. A hegység területén a nóri fődolomitban egészen a karúi rekesztő sorozatig nincs akadálya a korlátozott mélybeáramlásnak, ennek megfelelően rendkívül gyakoriak, sőt a Móri-ároktól E-ra eső térségekben a langyos vizű áramlási rendszerek általánosak. A középhegység területén természetes körülmények között működő karsztforrások a hidraulikailag összefüggő egységes karsztvízrendszert oly mértékig tagolták, hogy a középhegységi karsztvízrendszer egységének és összefüggésének felismerése a 20. sz. közepéig váratott magára. Ma már bizonyos, hogy az egyes önálló karsztvízáramlási rendszerek dinamikus egyensúlyban érintkeznek egymással. Ennek megfelelően természetes következmény, hogy a bányavíz emelés hatására az áramlási rendszerek határai, kiterjedése stb. észrevehetően elmozdulnak és az igénybevétel függvényében változnak. Szélsőséges negatív geotermikus anomáliát találtak az Oroszlány-Majk puszta 1022-es számú fúrásban, ahol 713 m-ben 19°C talphőt mértek, ami 79,2 m/C geotermikus mélységlépcsőnek felel meg (gm). Bakonysárká- nyon 562 m mélységből 17°C-os vizet nyertek, ami 80 m/C gm-nek felel meg. Mindkét esetben karsztosodott mészkövet csapoltak. A Vácott a Szőnyi T. közben mélyített fúrás 1089 m-ben 30°C-os talphőt (54,45 gm), a másik váci fúrásban 1172 m-ben 44°C (39,06 gm) talphőmérsékletet mértek. A fúrásokból nyert információkat minden esetben fenntartással kell fogadnunk és alaposan elemezni. A fúrás mélyítése során a tartós öblítés lehűti a kőzetet, és a tényleges geotermikus állapot csak megfelelő idő elteltével áll helyre, amit legtöbbször nem várnak be. A karszto19. ábra. A karsztos áramlási rendszerek fő típusai (Alföldi L. 1965) 71
