Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt
4. ábra. Tektonikai áramlási szűkület, esetleg áramlási gát lehetősége a Budai-hegység Ny-i határterületén. - P = perm; W = werfeni; A = anizusi; L = ladini; K = karni; N = nóri; ? = tűzköves és/vagy kovás dolomit a depresszió előretörését a hévforrás övezetbe, és a hivatkozott állításokat egyszerűen figyelmen kívül hagyta (nem cáfolta). Sárváry I. (1992) a jelenséggel kapcsolatos cikkében igazságot kíván szolgáltatni, amikor úgy fogalmaz: „Az elmúlt évtizedekben közhellyé vált, hogy a Dunántúli-középhegységben a karsztvízszint süllyedését a bányászat és kisebb mértékben a csapadékhiány hatásának kell tulajdonítani. Itt az ideje, hogy kellő súllyal vegyük számításba a helyi túltermelések hatását is." Sárváry a Római-fürdő, az óbudai Árpád-forrás és a Margit-sziget É-i térségét vizsgálva kimutatta, hogy a jelenlegi víztermelés mindhárom helyen két-háromszorosan túllépi a természetes forráshozamokat. Az 1886-ban megindult fúrásos hévíz-feltárás kezdetei óta „statikus" készletfogyasztás folyik, amely a vízszintek folyamatos süllyedésében és a hozamok csökkenésében nyilvánul meg. Hidrogeológiai ismereteink birtokában nem zárhatjuk ki azt, hogy a bányászati vízemelés is hatással lehetett a Buda E-i langyos forrásainak hozamára, azt azonban egyértelműen állíthatjuk, hogy ezek az esetleges hatások lényegesen kisebbek vagy akár elhanyagolhatóak a helyi túltermelés következményeihez képest. Azóta egymás után dőltek meg azok az állítások, amelyek a budapesti hévizek katasztrofális mértékű veszélyeztetését hirdették. A depresszió megkerülte a Budai-hegységet Dorog felől és évtizedek alatt sem bizonyult veszélyesnek, nemhogy a melegforrásokra, de a langyos forrásokra sem. Voltak jelzések, amelyek azt jövendölték, hogy ha a hévíztároló nyomásszintje a Duna mentén a folyó vízszintje alá csökken, akkor még a fúrásokból való melegvíz-termelés is veszélybe kerül. Ezek a szélsőséges esetekre vonatkozó figyelmeztetések a bányászat számára rendkívüli hátrányokat jelentettek, félelmet gerjesztettek olyan esetre vonatkozóan is, amelynek bekövetkezési lehetőségét semmilyen számítás nem támasztotta alá. Lassan több évtizede annak, hogy az esztergomi langyos források elapadtak és a karsztvíz szintje a Duna szintje alá süllyedt. Azóta a Duna több helyen folyamatosan táplálja a karsztot, Duna- víz áramlik a rendszerbe és ennek ellenére az esztergomi strandot tápláló fúrás vizének sem minősége, sem hőmérséklete nem változott. A hatás tehát éppen fordított, mert a Duna-víz betörése a rendszerbe a bányászati víztermelés depressziójának előretörését akadályozta, egyben a meg nem valósított vízvisszatáplálás hatékonyságára, ill. hasznosságára utal. Az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején sorozatban elkövetett politikai és gazdasági hibák mellett, a budai hévizekkel kapcsolatos hatások szubjektív túlértékelése vezetett a bányatelepítési hibákhoz, a gazdaságtalan termelés egyre növekvő mértékéhez, végül többek között ez szolgáltatott indokot azl980-as évek végétől kezdődő bányabezárásokhoz, azzal, hogy a térségi vízkivételi határ indokolatlan és gyors csökkentésével magát a bányászkodást is lehetetlenné tette. Véleményem szerint önmagában a budai hévizek védelme a térségi limit drasztikus csökkentését nem indokolta. 1.5.2. Kutatási tapasztalatok A bányatelepítés egyik típusára jó példa a Bethlen-akna tervezete, amikor kevés információ alapján úgy tervezik meg a bányalétesítményt, hogy az információk zömét a mezők feltárása során biztosítják és a feltárást ennek megfelelően kutatással kombinálva tervezik. A másik lehetőség, amikor a tervezéshez maximális fúrási információt rendelnek abban bízva, hogy azok 43
