Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt
Dokumentálható, hogy a Szakbizottság munkájában részt vettek a vízügy, a környezetvédelem, az ipar, az egészségügy, valamint az érintett tanácsok szakemberei. A Szakbizottság jegyzőkönyvezett állásfoglalásait az illetékes tárcák figyelembe vették, és összehangolt intézkedést tettek. Egy a Hévízi Nagyközségi Tanács elnökének Grósz K.-hoz, a Minisztertanács elnökéhez írt (Kapolyi L. a Minisztertanács kormánybiztosa) levéllel kapcsolatosan szerepel a Bányavíz Szakbizottság 1980. évi állásfoglalására való hivatkozás, amely szerint a szakbizottság állásfoglalásában javasolta a forrásbarlang és tókürtő tisztítását, a nyirádi vízemelés korlátozását, megfigyelőrendszer kiépítését és tóforrás vízpótlási lehetőségének vizsgálatát. Az intézkedések ellenére a tóforrás hozamcsökkenése felgyorsult, a hozam 275 1/perc-re csökkent. Ezt követően Schulteisz E. egészségügyi miniszterrel 1984. januárjában megállapodás történt, hogy tófürdő fedett része alatt az ipari tárca kiépítteti a min. 28 C° tóhőmérsékletet biztosító vízellátást, amit egyrészt a forrásbarlang 39°C-os vízhőmérsékletű forrásokból a tófürdő alá való felvezetéssel, másrészt kisebb mértékben 1980-1985 közötti időszakban a nyirádi bauxitbányászat vízemelését 300 m3/perc-ről 240 m3/perc-re való csökkentéssel kell segíteni. A levélben foglalt tájékoztatás szerint az ATB 1985. januárjában határozatot hozott a Hévízi-tó védelmére teendő intézkedésekről, majd a bauxitbányászat továbbfejlesztéséről és a nagy vízveszélyességű bauxit vagyonnak 1993-ig történő kitermeléséhez 1593 MFt állami alapjuttatásról. A Szakbizottság működésének nem kis szerepe volt abban, hogy az eocén bányák vízjogi engedélyének kiadására 1984-ben került sor. Az engedély többszöri háttéranyag kiegészítések (VITUKl 1979, KFBI1983-1984) után a Móriároktól K-re eső térség vízháztartási vizsgálata alapján: rögzítette a bányászat művelési szintjét, a vízcsapolások helyeit és a vízkiemelések idősorát. Rendelkezett a szükséges megfigyelőhelyek kialakításáról, azok értékelési rendjéről. Intézkedett a vízelvonások pótlásáról és a karsztvíz-tároló vízháztartási egyensúlya érdekében a szükséges víz visszatáplálásról (Kumánovics Gy. 1992). A 32 gépelt oldal terjedelmű Vízjogi Engedély lehetőséget ad arra, „hogy a KBFI, a Tatabányai-szénbányák, és a Dorogi-szénbányák által készített engedélyezési terv alapján szén-, bauxit- és ivóvíz kitermelése során, a rendelkező részben foglalt feltételek mellett vízvédelmi és vízellátási céllal karsztvíz kitermeléseket végezzen, valamint a kiemelt, hasznosításra kerülő vizeket elvezesse" (8. dokumentum). Az engedély tételesen felsorolja az érintett működő bányákat, az épülő bányákat és részletes fázisban megkutatott bányákat, ill. aknákat. A működő bányák között szerepel 6 db tatabányai akna, és a csordakúti bányaüzem, a Dorogi-szénbányák három tétele között szerepel a Lencsehegy I-es akna. Az épülő bányák között a Nagyegyháza, a Mány I-es bányaüzem, a Lencsehegy Il-es bányaüzem, a részletesen megkutatott területeken a Mány Il-es bányaüzem kerül felsorolásra. Az engedély tételesen és részletesen felsorolja „Az eocén-programi" térségben működő és előkészítés alatt lévő karsztvíz-veszélyes bányák és vízvédelmi rendszerek jellemzőit. Külön kiemeli, hogy a nagyegyházai bányaüzemben vízveszélyes körülmények várhatók és a szén telepek leművelését „a víztároló kőzetek tervszerű megcsapolásával bányabeli fúrások kiépítésével tervezik. A bauxit-vagyon termelése érdekében a bauxit-telepek alatti vízvágatok kihajtását, ill. csapoló fúrások telepítését tervezik." „Az eocén-programi térségben kiemelhető karsztvizek mennyisége és azok szabályozása" című fejezetben a térség vízforgalmát tárgyalja, ami egyben a vízemelési limit meghatározásának az indoklását is tartalmazza. „Az eocén-programi térség vízföldtani, hidrológiai és vízgazdálkodási vizsgálatait a bányászati és vízügyi szervek számos tanulmányban vizsgálták. Az eocén-program OVH-NIM ágazati szintű, 1977. évi megállapodása a térség vízháztartási egyensúlyának biztosítására, a vízhasználati és bányászati céllal emelhető karsztvíz mennyiségét 230 m3/p értékben rögzítette. A megállapodás óta végzett újabb karsztvízháztartási vízmérleg vizsgálatok a kasztvíztároló természetes állapotú vízforgalmának sok évi átlagban felvett 230 m3/p értékének összetevőit elemezte. V , 7-'»* y/ ■ )t!NÁMTAt.t vfj'.L'ívt i'lA/OATÖSÄG / f B-:v • .......... T / 8 131 C.-Ü -* ... rf öl. -fa. Tőle fon: 75 370 ~* . Szám; 21.735-2/1984 Tárgy; Eocén bányák bánya tízElőadó: Katona Láazl<Sné/Pnó VizikönyTi szám; D/ll Határozat l.oo A Tatabányai Szénbányák /Tatabánya/ éa a Dorogi Szénbányák /Dorog/, mint engedélyesek részére vízjogi engedélyt adok arra, hogy Fejér és Komárom megye területén a K3FI, TSZ.DSZ által 1983.XI.15-én, 1984.V.3o-án készített 219.80C1. 1. Máz. engedélyezési tervei alapján szén, bauxit és ivóvíz kitermelése során a határozatom rendelkező részében foglalt feltételek mellett vízvédelmi ée vízellátási célból karsztvizkiemeléseket végezzen, valamint a kiemelt, hasznosításra nem kerülő vizeket elvezessék. Székesfehérvár, 1904. augusztus 16. ♦ *■ * ’ '*■ Dr. Ha-A* S v. 8. dokumentum. Az eocén bányák vízjogi létesítési engedélye. Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság 1984 21
