Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
1. Alföldi László: Szén- és bauxit-készletek a karsztvízszint alatt
A nagy aknamélységgel járó költség miatt egy aknával és egy szállítógéppel megvaló- síthatóan tervezték az üzemet. „A tervezetnek egyetlen kényes pontja a vízkérdés, miután ott pozitív adataink nincsenek."; „Egészen bizonyos, hogy Nagynémetegyháza és környékén a triász mészkő nincs úgy elkarsztosodva, mint a Dorog- Tokodi Medencében, amit az is bizonyít, hogy a szomszédos tatabányai szénmedencében a dorogihoz hasonló vízbetörések sohasem fordultak elő." Tervező elfogadja Pistorius A. felfogását és úgy véli, hogy az elkarsztosodás az itteni vízveszélyes nívónál (+138 m A.f. szint) mélyebben alig hatolhatott, vagyis mélyebb szinteken barlangok nem képződtek, a magasabban fekvő barlangokat pedig a vetők felszabdalták. Álláspontjának megfelelően egy ikeraknás megoldást választott, mondván, hogy az édesvízi mészkő a tervezett négy mező és az akna között vízbetörés esetén vízvezető összeköttetést biztosít. Ennek megfelelően tervezte az akna vízgyűjtő medencéjét 3400 m3-re, és bányászati módszerekkel felkészült további 15 m’/perces vízbetörés kivédésére. Szerinte katasztrofális vízbetöréssel nem kell számolni, és a nagyobb gondot nem az, hanem a mintegy 400 m-es emelőmagasság jelenti. A magyar bányászat színvonalára jellemző technikatörténeti érdekesség, hogy az aknakiszolgálást elektropneumatikus megoldásra tervezték (5. dokumentum). 5 Mivel a kutatások bányanyitásra elégséges jó minőségű szénkészletet tártak fel, ezzel a szénkutató geológusok szakmai csatája Vitális I. fölényes győzelmével ért véget. Nyomban elkezdődött azonban a bányászok csatája annak eldöntésére, hogy a földtani körülmények, a tektonizáltság, a szomszédos Tatabányai és Dorogi Medencékből már gyakorlatban megtapasztalt karsztvízveszély mennyire befolyásolhatja az egyre mélyebbre kényszerülő bányászatot. 1926. április 26-án összeült a Róth M., Hoffman R., Schmidt J., Schmidt S., Faller J. és Németh F. alkotta műszaki bizottság, amely elfogadta a tervező álláspontját. A bizottság megállapította, hogy a széntermelésére aránylag rövid idő áll rendelkezésre és mindhárom szénmező szénvagyona nagyobb annál, mintsem számítani lehetne arra, hogy a rendelkezésre álló 20-25 év alatt valamelyik is teljesen kimerül. Nem képzelhető el, hogy egy bányamező felhagyása esetén, a benne 26 atmoszférára emelkedő víznyomás mellett a szomszédos bányamezőt üzemben lehetne tartani. A vízveszély elleni felkészültség szempontjából egyenesen kívánatos, hogy egy pontban, de azután minden erővel be kell rendezkedni a sikeres küzdelemre. A bizottság jegyzőkönyvileg elfogadta a tervező álláspontját. Három nappal később Hoffman R. külön véleményt alkot és levélben küldi el jelentését a méltóságos elnök úrnak: „Jelentés a nagyegyházai szénterület vízveszélyességéről" címmel. 5. dokumentum. Másolat a gróf Bethlen-akna elektropneumatikus aknakiszolgálásának eredeti tervezetéről (1926) 14
