Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
3. Csepregi András: A karsztvíztermelés hatása a Dunántúli-középhegység vízháztartására
A Keleti-Bakony területén a további regenerálódás eredményeképp várható az ösküi források hozamának további emelkedése, jelenlegi 16 m3/perc körüli hozamuk 2020-ra elérheti a 25 mVpercet. Csórón, a forrásra mélyített vízakna intenzív termeltetése következtében a forrás újraindulása bizonytalan. A modell-előrejelzés alapján az iszkaszentgyörgyi Duzzogó-forrás megindulása 2010 körül, a fehérvárcsurgói Meluzina-, a bodajki Tó- és a Nádastavi-forrás várhatóan 2012-2013 körül szólalhat meg újra. A terület karsztvízszint emelkedése és a források újraindulásának szempontjából meghatározó a Rákhegyi vízakna vízemelésének alakulása. A visszatöltődés következtében a Vértes DK-i részén 2020 után a karsztvízszintek 150 mBf felett stabilizálódhatnak. A Zámolyi-for- rás megindulása ezért a következő 2 évtizeden belül nem valószínű, hiszen fakadási szintje 155 mBf-en húzódott. Az EK-i tárolórész legnagyobb hozamú forráscsoportját a Tatai-források alkották. A város területén, mintegy 1,5 km2 nagyságú területen mintegy 30—40forrás fakadt, amelyek a tatabányai bányavízemelés depressziós hatására még azl960-as években elapadtak. A folytatódó karsztvízszint-süllyedés következtében 1973-ban a várostól E-ra fakadt Fényesforrások is kiapadtak. Közel három évtized múlva, 2001-ben jelent meg újra a karsztvíz a Fényes-fürdő Katona-forrás medencéjében. A 2004-ig tartó száraz években a visszatöltődés átmenetileg lelassult, majd 2005-től a fürdő több pontján, az egykori fakadási helyeken és környékén tört fel a karsztvíz. A területen mélyült karsztvízszint-észlelő és termelőkutak is pozitívvá váltak. A 2007. januárjában végzett mérés szerint a Fényes-források hozama közel 11 mVperc volt, előrejelzéseink alapján a hozam 2020-ra elérheti a 25 nF/percet. A város területén mélyült észlelőkutak vízszintmérései alapján, a nyomás alatt lévő karsztvíz a mélyebb fekvésű területeken a felszín főié emelkedett. A karsztvíztároló felett húzódó 20-40 m vastag pannon rétegekben tartósan magas réteg- és talajvízszintre kell számítani, ami az újonnan beépített területeken vizesedési és statikai problémákat okozhat (Hydrosys Kft. 1999). A karsztvízszint emelkedése 2007-2008 körül már meghaladhatja az Öreg-tó vízszintjét, így várható a tavat tápláló Vár alatti Nagy-forrás újraindulása, 2010 után pedig a városi források is megszólalhatnak. A vízelvezetés megoldásához az időközben betemetett egykori vízelvezető árokrendszert a források újraindulásáig fel kell újítani. A városi források összes hozama 2020-ra elérheti a 3-5 m3/percet. A tatabányai vízaknák fennmaradt ivóvízemelése mellett, a legmagasabban fakadt angolkerti Tükör- és Pokol- források újbóli megszólalása bizonytalan. Egyelőre bizonytalan a Sárisápi-forrás megindulása is, ahol az 1965-ben lemélyített karsztakna vízkivétele biztosítja a környező települések számára a jó minőségű karsztvizet. Az esztergomi források megjelenése a Dorog-Esztergom térség vízellátását biztosító már meglévő, és a karsztvíz bázisra tervezett további vízkivételek kiépülésének és tényleges terhelésének függvénye lehet. A tároló nyomásállapota regenerálódásának köszönhetően Budapesten az É-i forráscsoport, Római-fürdő forrásainál már 2004-ben mintegy 2 mVperces túlfolyás volt mérhető, ami a további visszatöltődés eredményeképpen 2020-ra elérheti a 8 mVpercet. A középső forráscsoport Lukács-fürdő melegvizes kútjaiban az üzemi adatszolgáltatásban szereplő mérési adatok az utóbbi 6-8 évben mintegy 8-10 °C-os vízhőmérséklet emelkedést jeleznek. A rendelkezésre álló víztermelési adatsorok alapján nem egyértelmű, hogy ez az emelkedés a helyi vízkivételek csökkenésével, a karsztos tároló regenerálódásával, esetleg mindkét tényezővel összefüggésbe hozható-e. A Gellért-hegyi források esetében a szórványos mérések szerint a karsztvíztároló túltermelésének hatása nem volt kimutatható. Az évtizedeken keresztül tartó nagy hozamú bányászati vízemelések megszűnésével, a jelenlegi vízigények kielégítése, esetleg kis mértékű növekedése mellett is, a főkarsztvíztároló regenerálódása még további 15-20 évig eltarthat. Ennek eredményeképpen a tároló nyomás állapota megfogja közelíteni az 1950-es évekig jellemző eredeti állapotot. Az előrejelzések alapján, a nagyobb ivóvízkivételek közelében fakadt forrásokat leszámítva, a visszatöltődéssel együtt, a működő források hozamának növekedésére, az egykori elapadt források újraindulására lehet számítani, bár hozamuk várhatóan nem fogja elérni az eredeti állapotban mért értékeket. A források újraéledésével az ezek által táplált patakok és a kapcsolódó vizes élőhelyek is megújulnak. Az így kialakuló új helyzetre, a források, felszíni vizek környezetének helyreállításával az érintett önkormányzatoknak kell felkészülni. A források környezetbe illő kiépítése fontos idegenforgalmi vonzerő is lehet (V1TUKI, 2000). A jövőben a vízkészlet védelme mellett egyre nagyobb szerepet kap a tároló vízminőség védelme. Ennek külön jelentőséget ad az a tény, hogy a vízin
