Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
3. Csepregi András: A karsztvíztermelés hatása a Dunántúli-középhegység vízháztartására
A beszivárgás intenzitásának meghatározásához 45 csapadékmérő állomás, valamint a középhegység területén, és környezetében lévő 5 klímaállomás hőmérséklet, napfénytartam és harmatpont havi értékei kerültek feldolgozásra. A modellezés során leggyakrabban a Morton féle CRAE (Kiegészítő Kapcsolat a Területi Evapotranszspiráció meghatározására) számítási módszert használtuk. 3.8.5. Vízkivételek és forráshozamok A modell adatbázisában megtalálható valamennyi középhegységi karsztvízkút koordinátája és az adatszolgáltatás típusától függően havi vagy évi víztermelése. Az üzemi adatszolgáltatásban szereplő kutak, vízaknák, forrásvízművek karsztvízkivételei, valamint az egykori bányavízaknák vízemelései az üzemi- és bányavíz adatok havi bontásának megfelelően kerültek a modell adatbázisába. Vannak objektumok, amelyek csak a KÖVIZIG-ek vízkészlet-használati járulékra vonatkozó (VKJ) adatbázisában találhatók, ezek évi adatokkal szerepelnek. A forráshozam adatok összegyűjtése kiterjedt a VITUKI forráskataszterében a főkarsztos forrásokra vonatkozó mérésekre is. Ez mindössze 2-3 forrás esetén tartalmaz teljes idősort, kb. 30 forrásnál 1974-ig folytattak rendszeres méréseket, további 50 forrás, ill. forráscsoport vízhozama pedig csak szórványos mérési adatok alapján becsülhető. 3.8.6. Hidraulikai paraméterek A rétegek hidraulikai tulajdonságait leíró 3 paraméter:- transzmisszibilitás (m2/nap),- tárolási tényező (-),- függőleges áteresztőképességi együttható (1/nap), modellbeli értékei az 1970-1990 közötti időszak szimulációjával, kalibrációs futtatások eredményeképpen kerültek pontosításra. A bányaterületeken a nagyszámú mérési adatból származó, főként a transzmisszibilitásra vonatkozó mérési adat is hasznosult. Az adatbázisban tárolt területi jellegű input adatok (hidraulikai paraméterek, beszivárgá- si területek) lxl km-es felbontásban vannak tárolva, de az alkalmazott legyűjtő programok ettől eltérő felbontású modellvizsgálatot is lehetővé tesznek. Az alkalmazott véges-differencia módszeren alapuló MODFLOW szoftverek használata csak a modellterület ortogonális rácsháló melletti felosztását teszi lehetővé. Egyenlő oldalhosszúságú rácselemek esetén, e modellezett területen előforduló, a kialakult áramlási térben meghatározó tektonikai vonalak, zónák modellbeli leképzésénél, ezek szélessége nem lehet kisebb a rács méreténél. Karsztos víztartók esetén ezért gyakran éri kritika a véges differencia módszer alkalmazását. Valójában azonban az ebből eredő pontatlanság csak a tektonikai vonalak közvetlen közeiére korlátozódik, attól távolodva már elhanyagolható. Regionális modellek esetén, amilyen a főkarsztvíztároló modellje is, ahol a távolhatások több 10 km nagyságrendűek, a szűk tektonikai sávra kiterjedő hibának kicsi a jelentősége. A gyakorlatban lényegesen nagyobb bizonytalanságot jelent, hogy nem ismerjük a szerkezeti vonalak pontos helyét. Lokális kiterjedésű feladatoknál, a rácsméret arányos csökkentésével, lényegesen nagyobb feltártság esetén is alkalmazható a véges-differencia háló, ha nem a szerkezeti vonal közvetlen közelében kialakuló áramlási tér szimulációja a feladat. Jelenlegi állapotában a hidraulikai paraméterek - elsősorban a transzmisszibilitás - értékei főként az évek során történt nagyszámú regionális és lokális modell-futtatás kalibrációjának eredményeképpen alakultak ki. A modell továbbfejlesztését, a rácsfelbontás megfelelő sűrítésével együtt, a karsztvíztároló földtani-szerkezeti viszonyait ábrázoló térképek alapján, a tárolót felépítő kőzettestek és az azokat határoló szerkezeti vonalak eddiginél pontosabb leképzése jelenthetné (47a,b. ábra). r 3.9. Újra indulnak-e a karsztforrások? A főkarsztvíztároló nyomásváltozásait leíró DKH modell az elmúlt két évtizedben számos, a középhegységi karsztvíz mennyiségi és minőségi védelmét célzó döntés vagy határozat előkészítésénél hasznosult, mint a karsztvíz kivételi limitek felülvizsgálata, a bányabezárások hatásvizsgálata, a vízbázisok védőterületének meghatározása. A felsorolt modellvizsgálatok egy része a nyomásállapot előrejelzésére is kiterjedt, amihez az előrejelzési időszakra vonatkozóan a két legfontosabb tényező, a főkarsztvíztároló utánpótlásának és a vízkivételeknek a meghatározása szükséges. 106
