Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
brogyáni és kvassói Kvassay Jenő
dálkodás (a kisstílű emberek mohósága) a korábban virágzó rizstelepek elsorvadásához vezettek. Az 1889-től létrejött Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal - 1899-től Országos Vízépítési Igazgatóság az új típusú vízügyek legfőbb letéteményese lett. Ezzel kezdődik Kvassay negyvenéves közéleti pályájának legeredményesebb időszaka. Erélyesen felszámolta a Bach-korszakból örökölt, s a kiegyezés utáni időszakban félvállról vett vízügyi politika legsúlyosabb következményeit, befejezte a Tisza-szabályozás nagy munkáját. 1902-ben megszervezte a Földmívelésügyi Minisztériumon belül a Folyócsatornázási Osztályt, ami szintén a hajózás távlati céljait segítette volna. A második, az 1908. évi „vízi beruházási törvény" középpontjában Kvassay víziút-fejlesztési javaslata állott. Széchenyi jó fél évszázaddal korábbi elgondolását fejlesztette tovább, célba vette a csepeli kereskedelmi kikötő megépítését, a soroksári Duna-ág csatornázását, valamint a Duna-Tisza-csatorna megépítésének lehetőségét is. A Nemzetközi Dunabizottság székhelyévé Budapestet kívánta tenni. Jelentős részeredmény volt, hogy az 1916. évi Duna-Konferenciát Budapesten szervezhette meg. Szakirodalmi munkásságáért az Akadémia 1918-ban Wahrmann-díjjal tüntette ki. Egész életművének elismeréséül a Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1911-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Látta, hogy a Balatonban óriási egészségügyi, kulturális és gazdasági lehetőségek rejlenek, s az ezzel járó vízépítési feladatok elvégzésére megszervezte a Balatoni Kikötőépítési Felügyelőséget. Kvassay, mint balatoni kormánybiztos közvetlenül irányította ezen munkálatokat, mikhez a kikötők építésén túlmenőleg a partvédelem megkezdése, az üdülőtelepek vízellátása, valamint az élelmiszer-ellátást biztosító növénytermesztés, s az ehhez kapcsolódó öntözési feladatkör is tartozott. Széchenyi István után, Lóczy Lajossal és Cholnoky Jenővel együtt ő állította ismét a Balaton-fejlesztés műszaki feladatait az érdeklődés előterébe. Szomorú fintora a sorsnak, hogy Kvassaynak meg kellett érnie a háború elvesztését, a történelmi Magyarország végét, s ezzel együtt a vízügyi programjának alapját képező gazdaságpolitikai feltételrendszer összeomlását. Hivatalos megbízatásairól lemondva a Tanácsköztársaság idején hunyt el Budapesten. Kvassayt a Kerepesi temetőben ravatalozták fel, hol Bogdánfy Ödön tartotta a gyászbeszédet. Őrszentmiklósra az ottani gazdák gyors lábú lovai vitték, magyar legény ült a nyergesen, magyar gazda a bakon. Második ravatalára szülei házánál került sor. A falusi temetőbe a helybeliek százai, rokonai, barátai kísérték, Viczián Ede búcsúztatta. Halála után nem egész egy évvel, 1920. IV. 20-án összeült népes értekezlet egyhangúlag döntött emlékének megörökítéséről. A hazai vasbetonépítészet kimagasló alakjának, Zielinszki Szilárdnak kezdeményezésére lett a soroksári Duna-ág felső torkolatánál épített DUNA.TORKOLAT HAJOZASANAK KÉRDÉSEI /I JÜUUS Hfl l-ÉJJ TARTÓIT OLf KVASSAY JENÓ DIE FRAGEN DER SCHIFFAHRT IN DER DONAUMÜNDUNG EUGEN von KVASSAY VIZ! KÖZLEKEDÉSI POLITIKÁNK KVASSAY JENO BUDAPEST
