Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
Herrich Károly
A megújult környezetben ismét napirendre került a Tisza-Körös-csatorna ügye. Mihalik János önálló, Ivánka Imre pedig a korábban említett belga bank hazai képviselője támogatásával tett újabb javaslatokat, mely során Ivánka megoldását bírálatra bocsátották. A bírálók Herrich, Hieronymi Károly, Rózsahegyi és Tutzinger voltak. Herrich további javaslataival Garzó Lajos foglalkozott. Mivel azonban műszaki szempontból elképzelhetetlen volt az érdekeltségek öntözési, hajózási, lecsapolási, árvízvédelmi kívánságainak összeegyeztetése, a csatornaterv 1872-ben végleg lekerült a napirendről. Persze nemcsak az alföldi csatornákkal foglalkoztak akkoriban. 1869-ben, Herrich részvételével bizottsági ülésen tárgyalták a Dunát a Szávával összekötő csatorna terveit, s ugyancsak ő bábáskodott pl.: a Ferenc-csatorna bővítése; Béga-csatorna, valamint a Temes szabályozása körül. Ő volt a fiumei kikötő építésének egyik elindítója, de sikeresen működött közre a Budapest térségében, 1870-1877 között folytatott folyószabályozási munkálatokban is. Az 1870-73 között tevékenykedő Duna-szabályozási Állandó Bizottságban a minisztérium képviselőjeként vett részt. Herrich 1871-től a Körös menti munkák felülvizsgálatára kap megbízást, ahol a kor egyik legnagyobb vízszabályozási beavatkozását hajtották végre Bodoki Károly koncepciója szerint. Herrichnek a felülvizsgálat alatt tett módosító javaslatait - amelyeket a töltések vonalvezetése, magassága, koronaszélessége tekintetében tett - elfogadták, s annak szellemében folytatták tovább az ármentesítési munkálatokat. Ami a hivatali szervezetet illeti, többszöri átszervezés után 1873-ra mélypontjára jutott a magyarországi folyamszabályozási ügy. 1879-ben, visszatekintve az elmúlt évtizedekre, Herrich elkeseredetten írja, hogy ebben a gazdasági válsággal is megterhelt nehéz időszakban a Tisza mellett gyakorlatilag három mérnök és három segéd dolgozott (Szatmárnémetiben, Tokajon és Szegeden). Bezzeg a szegedi árvíz után a kormány 115 mérnököt, s egyéb műszakit tudott megmozgatni! Herrich hivatali pályafutásának az 1879-es szegedi árvízkatasztrófa vetett véget. Nem tudta feloldani azokat a hatalmas feszültségeket, amikkel szembesült. Nem volt képes elérni, hogy az ármentesítéshez állami segítséget is igénybe tudjanak venni a társulatok, mert a vízi munkálatok terheit az érdekeltségek egyszerűen nem bírták el, s így a kiépítetlen szelvények magukban hordták a végveszélyt. (Az előnyös kölcsönfelvételeket végül is a kormányzat 1880-tól biztosította.) Herrich bukásában közrejátszott Bakay Nándor szegedi kötélgyáros és képviselő 1879. március 15-i parlamenti beszéde, amelyben Herrichet tette felelőssé Szeged pusztulásáért. Ez kapóra jött a törvényhozásnak és a kormányzatnak, hogy saját mulasztásairól a figyelmet elterelje... Ráadásul Herrich elleni támadási felület volt apósának, Deák Ignácnak tevékenysége is, aki 1860-1862, valamint 1872-1877 között komoly tiszai földmunkákat végeztetett mint vállalkozó. (Az utóbb elszakadt petresi töltésnél is egy időben apósa dolgoztatott.) A sok támadás arra késztette Herrich Károlyt, hogy 61 éves korában sürgősen nyugdí- jaztassa magát... Nem sokkal később követte őt minisztere, Péchy Tamás is. Igaz Péchyt nem nyugdíjazták, hanem felfelé buktatva a képviselőház elnökévé választották. Hja kérem, a politika... Herrich nemcsak a hivatali életben, hanem a mérnökök társadalmi mozgalmaiban is tevékenyen részt vett. A vízépítési szakosztály elnökeként alapító tagja volt a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek, amelynek ülésein többször is tartott előadást. (Az alakuló közgyűlésen éppen Vásárhelyi Pál munkásságát méltatta.) Herrich indítványára 1867 közepétől lapot is indítanak, s a Magyar Mérnök Egylet Közlönyének vízépítési rovatát Herrich vezeti - szerkeszti. A Közlönyben több fontosabb tanulmánya is megjelent, úgymint
