Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
temesi Reitter Ferenc
TEMESI REITTER FERENC (*Temesvár, 1813. március 1. - t Budapest, 1874. december 9.) Alapiskoláit Temesvárott végezte, majd az Institutum Geometriáimba való beiratkozásához szükséges bölcseleti tanulmányait Szegeden, a főgimnáziumban folytatta 1828-1829-ben. E tanulmányok után (persze nem a mai értelemben vett «bölcseleti» ismereteket kellett elsajátítania, hanem a humán tudományok mellett a természettudományos gondolkodás alapelemeit, többek között a matematika, fizika, csillagászat főbb törvényeit stb.) visszamegy szülővárosába, Temesvárra, s a város főmérnökéhez, Scheich-hez szegődik. Kétéves gyakorlati tevékenység után kezdi meg mérnöki tanulmányait Pesten, amit 1833-ban sikeresen be is fejez. Pályáját a Helytartótanács kebelében működő Vízi és Építészeti Főigazgatóságnál kezdi, ahol jól képzett és a gyakorlati teendőkben járatos kollégák dolgoznak, a Dunán, a Tiszán, s azok mellékfolyóin. A mappációs munkálatoknál a fő feladat a trigonometrikus felvételek és vízrajzi mérések pontos elvégzése volt, amit Reitter a gyakorlatban is kiválóan elsajátított. Ilyen jellegű feladatokat végzett 1833-1837-ig, amikor Hieronymi Ottó Ferenc meghívja a Pozsony-Nagyszombat között épülő lóvontatású vaspálya építéséhez. Ezen munkálatok alatt oly mértékben vált gyakorlati szakemberré, hogy 1838-ban a Vízi és Építészeti Főigazgatóság a Duna térképezéséhez, mint önálló mérnököt kinevezi, sőt, 1839-ben „rendes" hivatalnokai sorába lépteti. Hatévi felmérői munka után a korabeli mérnökök legóhajtottabb feladatát kapja: az összegyűjtött anyagot ő szerkesztheti, rajzolhatja, így többek között az ő keze alól kerülnek ki az Európa-szerte megcsodált folyamtérképek, szelvények. Az eskütételhez kötött állás 400 Ft évi jövedelmet jelentett számára... Közben megismerte az országot Máramarostól Orsováig, Pozsonytól Debrecenig. Tevékenykedett úgy a vízépítészet, mint a középítészet területén. A magát állandó önműveléssel fejlesztő Reitter kapósnak bizonyul, s a forradalom alatt, mint osztálymérnök részt vesz a Buda-Székesfehérvár, s a Pest-Debrecen között megépítendő vasút tervezésében, s a költségvetés elkészítésében. Közben a Főigazgatóság a szolnoki vasút átadásához Hieronymivel együtt őt delegálja szakértői minőségben. A forradalom bukása után megmarad a Főigazgatóság alkalmazásában (a pontos elnevezés 1848 után Országos Építészeti Igazgatóság), de a vízi munkák után most középítészettel kell foglalkoznia. Kaszárnyák, börtönök az abszolutizmus fő igényének megfelelően. Ezek kiegészítéséül 1-2 iskola- és templomrekonstrukció az, ami színesíti az amúgy rendkívül sivár laktanya- és tömlöcépítések sorát. Ebben az időszakban épült többek közt a Váci Fegyház, a budai Kapucinus zárda, a Lipót-mezei tébolyda, de ez idő tájt történt
