Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
Hieronymi Ottó Ferenc és fia Károly
Hieronymit, s Rauchmüller más zsebéből fizet; 5 Ft-os napidíjjal Hieronymit rendeli ki a Pozsony-Nagyszombat között megépítendő lóvasút megépítését megelőző felvételi munkák elvégzésére (1837. V. 19.). A megrendelő 17 helyi nemes és polgár, a költségeket ők állják, s Hieronymi helyettesítésére Ketse Ferencet rendelik ki. Mivel addig Magyarországon vasútépítésről nem beszélgettünk, Flieronymi Ausztriába megy, hogy az ottani vasútépítési tervezést és kivitelezést tanulmányozza. Megtekinti a Ferdinánd Északi Vasút munkáit, s tanulmányozza a Linz és Budweiss (Budéjovice) közötti vasút építését is. A tanulmányúból, s a tervezésről 1838. január 22-én számol be a részvényesek közgyűlésén. Közben visszatér a Duna-térképezés befejezéséhez (1838. július-augusztus), a vasútépítési tevékenység távollétében elakad. 1839 májusától újra a vasútépítésnél találjuk, s most már a befejezésig ott is marad. A Pozsony-Szent- györgy között 1840. szeptember 27-én, Szentgyörgy-Bazin között 1841. július 30-án indul meg a forgalom. (A kivitelezésben segítői voltak: Lechner Gyula, Reitter Ferenc, Rauschmann Gusztáv, valamint Perleberg Gusztáv, mind a múlt század neves mérnökei.) Hieronymi felkészültségének elismerését mutatja az az intézkedés is, amikor 1842 nyarán a Temesközbe rendelik, hogy az időközben leállt Bega-csatornázás folytatója legyen. Munkájáról Hertelendy Ignác főispán, mint Temes-Bega szabályozási biztos a legnagyobb megelégedéssel ír elismerő, sőt dicsérő sorokat 1844. július 26-án kelt búcsúztató levelében. Hieronyminek el kellett hagynia a csatornái munkákat, mert 1844. április 2-án levélben keresték meg, hogy felkérjék a teljesen elakadt nagyszombati vasút építésének továbbvitelére. A kedvező feltételeket ígérő szerződést nem lehetett visszautasítani (5 Ft napidíj, a végén pedig 10 000 Ft tiszteletdíj - az építési főigazgató 4 évi fizetése). Egy 1844. augusztus 20-i levél közli Hieronymivel, hogy a nádor szabadságolta arra az időre, amíg a vasút építése folyik, s a Vízi és Építészeti Főigazgatóságnál átmenetileg mindennemű tevékenység alól felmentik. A kiviteli munkálatok ezután kiválóan haladnak. Bazin és Ciffer között 1845. december 21-én, Ciffer és Nagyszombat között 1846. június 1-jén, Nagyszombat és Szered között 1846. november 1-jén nyílt meg a lóvontatású vasúti pálya. Hieronymi Ottó Ferenc azzal, hogy megépítette az első magyarországi vaspályát, akaratlanul is vasúti szaktekintéllyé vált úgy, hogy természetesen továbbra is a Főigazgatóság mérnöke maradt, de a Helytartótanács közvetlenül is adott neki személyére szabott feladatokat. A pozsonyi társaságnak nemcsak vasutat épített, de hidakat, átereszeket is, sőt a környék vízszabályozására is készített terveket. 1847 augusztusában szakértőként, műszaki bírálóként a „közbátorság tekintetében" felkérik a Pest-Szolnok között megépült vasút próbajáratán való részvételre, amire a Helytartótanács ki is küldi Reitter Ferenccel egyetemben. Az első felelős magyar kormány Széchenyi vezette közlekedési minisztériuma nagyszabású, államilag finanszírozott vasútépítési koncepciót dolgozott ki. Az 1848. évi XXX. te. törvényerőre emeli Széchenyi javaslatát, s 8 millió forintot szavaznak meg vasútépítésre. Előirányozzák a Buda-Székesfehérvár, Szolnok-Debrecen, Debrecen-Szatmár, valamint a Szolnok-Arad vasútvonalak megépítését, ill. az előfelvételi munkák megkezdését. Ezen munkálatok felügyeletét Hieronymi Ottó Ferencre bízzák. Májusban még úgy tűnt, a tervek valóra válhatnak, ám 1848 májusától októberig a nagyszabású tervezőmunkának csak a kezdő első, apró kis lépéseit tudták megtenni. 1848 októberében már mással kellett foglalkozniuk, a főváros környékének erődítési feladataira toboroztak mérnököket.