Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
kézdi Vásárhelyi Pál
(az Akadémia) 1835. szeptember 14-én levelező tagjai sorába választotta. Székfoglalóját 1840. június 1-jén „A Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről a Béga vizének példájára" címmel tartotta. Az al-dunai munkálatok befejeztével (1837) a Vízi és Építészeti Főigazgatóság első hajózási mérnökévé nevezték ki (ez tulajdonképpen az egyik igazgatóhelyettesi beosztásnak felelt meg) - magyar mérnök ilyen magas pozícióba csak nagy ritkán kerülhetett. Nem történhetett az országban nevezetesebb mérnöki munka, hogy Vásárhelyit meg ne kérdezték, szakvéleményét ki ne kérték volna. Például: ő vizsgálta felül a Fertő tó lecsapolásának terveit, az 1838-as pesti árvíznél értékes műszaki tanácsaival segített, részt vett a Lánchíd előkészítő munkálataiban. 1841-ben, hajózási felügyelőként részt vesz a Száva-szabályozás előkészítésében, s az itteni szintezések kapcsán a Száva, Kulpa folyók mérési munkáinak ellenőrzésében. „A Kulpa folyó lejtmérése alkalmával a Lujza úton át Fiume mellett, az Adriai tenger vízsz inével is összeköttetvén, az találtatott, hogy ezen eredetileg »önkényt« felvett hasonlító sík [tudniillik: a petronelli] magasabb az Adriai tenger színénél" - vallja az egységes szintezési rendszerről a kortárs szakértő, Wallandt Henrik... De ez lett az alapja a Magyarországon használatos Adria feletti magasság bevezetésének, amit abban az időben „Vásárhelyi-féle magasságnak" neveztek az így nyert abszolút magasságok tekintetében. Kiválót alkotott a vízsebesség-, illetve a vízhozammérés terén is. A vízhozamok helyes megállapítása igen nagy jelentőségű volt a szabályozási tervek készítésénél. Ezt közvetlenül nem lehetett megmérni, csak a folyó víz sebességét. Ráadásul ezt is csak közelítően. Ezért egyáltalán nem volt mindegy, hogy a folyó adott vízállásához tartozó közepes sebességet milyen összefüggés alapján számítják ki. Vásárhelyi korában nagy bizonytalanság uralkodott a függőleges irányban mért sebességek megoszlásának törvényszerűsége tekintetében. Volt, aki függőleges vagy vízszintes tengelyű parabolával írta le a sebességeloszlási görbét, voltak, akik ugyanezt ellipszissel azonosították, ismét mások a logaritmikus eloszlás mellett tették le a voksot. Vásárhelyi érdeme az volt, hogy a Tiszánál és a Dunánál végzett nagyszámú mérés alapján elméletileg is igazolta, hogy a függőleges irányban mért sebességek megoszlása vízszintes tengelyű parabolát ad. Utóbb tőle függetlenül hasonló eredményre jutottak a Mississippi felmérése során az amerikai mérnökök, Humphreys és Abbot (1850-1860). Miután Vásárhelyi 1845-ben tudományos eredményeit magyarul publikálta, ezért külföldön munkája nem vált ismertté. Más érdeme is van e tanulmányának. A hidrometria legnagyobb bibliográfusa, S. Kolupaila professzor szerint itt található a vízhozamgörbe első grafikus ábrázolása. Ám mindezzel még mindig nem jutottunk munkásságának legkimagaslóbb mozzanatához, a Tisza szabályozásához. A szabályozási koncepció elkészítésére 1845-ben a nádortól kap megbízást. Jóllehet munkájához felhasználta Lányi Sámuel és csapata Tisza-felmérését, Bállá Antal, s Huszár Mátyás hozzáférhető anyagait is, de a Széchenyi vízügyi politikai programjával összhangban álló, azt szakmailag alátámasztó, egységes Tisza-szabályozási alapkoncepciót Vásárhelyi Pál alkotta meg. Elképzelésének első lapjait 1845. március 25-én terjesztette a Helytartótanács, valamint a Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága elé. Ez volt az a terv, amely az olyan elismert szakértők, mint például az olasz Francesconi kedvező véleménye ellenére, egyrészt költségessége (4 millió aranyforint), másrészt a különböző részlettervek (Beszédes }., Galambos S., Lám J.) párthíveinek makacssága rendkívül heves vitákat váltott ki.
