Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
késmárki Lányi Sámuel
KÉSMÁRKI LÁNYI SAMUEL (*Igló, 1791 -f Kékkő, 1860. március 9.) Az Institutum Geometricum matriculájának egyik bejegyzése így szólt: „1821. Lányi Sámuel első szigorlata" - a hallgató 30 éves. Sajnos, ez az adat is megsemmisült, elégett az Országos Levéltári tűzvészben, 1956-ban. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az adatot korábbi kutatásai alkalmával dr. Bendefy László megmentette, s egyik tanulmányában közkinccsé tette. Jóllehet evangélikus nemesi családból származott, de családja már inkább iglói polgárnak vallotta magát. Édesapja iskolamester volt, akár Vásárhelyi Pálé. Iglón végezte alsóbb iskoláit, majd Késmárkra került az evangélikus líceumba. 1810-től a kassai akadémia hallgatója, ahol a kilenc szemeszter alatt, példás előmenetelű diákként a következő ismeretekből vizsgázik: gyakorlati mértan, építészettan, vízépítészet, mechanika, festészet, valamint a metszés tudománya. Oklevelét 1814. április 1-jén kapta kézhez, s mivel rajzmesteri vizsgája minden várakozáson felüli eredményt hozott, azonnal megpályázta a horvátországi Ruma városban kiírt rajzolói állást. A kellő nyelvismeret hiánya miatt azonban nem nyerhetett. (Minden bizonnyal Kassán Markó Károly is iskolatársa lehetett, hiszen Markó 1791-ben, az Iglóhoz közeli Lőcsén született. Lányihoz hasonlóan evangélikus valláséi, tehát már a líceumban találkozhattak. Mindketten hasonló pályát futottak be, csak Markó - tízévi mérnökösködés után - a mérnöki pályát hagyta el, míg Lányi a mérnöki munkát ítélte biztosabb megélhetésnek. Képességeiket és elhivatottságukat tekintve mindkettőjüknek igaza volt!) A sikertelenség nem töri le a fiatalembert, s 1815 tavaszán a Helytartótanács által meghirdetett vízépítési, építészeti és útépítési segédállásért folyamodik. Azonban az állami alkalmazás feltétele kezdettől fogva az Institutum Geometricum oklevele. Lányi haladéktalanul be is iratkozik, hogy az elvárásoknak megfeleljen. Az 1817-18-as tanévben tanulmányait be is fejezi, s gyakorló mérnökként a kékkői uradalom esküdt mérnöke lesz. Legkorábbi birtoktérképét 1819. május 15-én datálja; segédmérnökként végigrajzolja a környék várait, egyik rajza biztos azonosítási pont. Ugyanis Nógrád váráról készített grafikáját így írta alá: „Raj.(zolta) Lányi Sám.(uel). Ing. teller)" Felsőzsolcára kerül, ahol a Sajót méri, az általa készített mérési hossz-szelvény fennmaradt. Itt tűnik fel Vay generálisnak, s végül ő ajánlja Huszár figyelmébe.
