Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
varassányi Vedres István
VARASSÁNYI VEDRES ISTVÁN CSzeged, 1765. szeptember 22. - t Szeged, 1830. november 4.) Vajmi keveset tudunk gyermekkoráról, de tudjuk, hogy édesapja, György, horvát ősök leszármazottja, az ősök Vedricsek. Szögediesen Vödrics a család neve. György már szegedi leányt nézett ki magának, de (bár nagy a helyi délszláv kolónia) házasságra egyelőre nem gondolhat, mert még nem szegedi polgár... Miután megkapja a polgárjogot, veszi feleségül Sári Rózát, aki majd Vedres István édesanyja lesz. A família a jobb megélhetésért költözött Szegedre 1760 körül a horvátországi Glogócz községből. Vedres István tehát Szegeden született. Alsóbb iskoláit a szegedi piaristáknál végzi, itt kapja meg klasszikus műveltségét is. 17 évesen Pestre megy, ahol mérnöki stúdiumokat hallgat az 1782-ben alapított Mérnöki Intézetben. 19 éves, amikor felsőbb mennyiségtanból kiválóan kollokvál, sőt 50 forinttal jutalmazzák teljesítményét. Ezután két évre tapasztalatcserére indul. Jár az Apponyi grófok Tolna megyei birtokain, ahol megismerkedik a Sárvíz lecsapoló munkáit végző Bőhm Ferenccel. Majd Kismarton, az Esterházy uradalom következik, de eljut Magyaróvárra, Keszthelyre, Selmecre és Szentgyörgyre is. Megfordult ezenkívül Brünnben és Bécs városában, ahol a mérnöki tudományok legújabb eredményeivel ismerkedett meg. 1786-ban Pesten földmérő oklevelet szerzett, s ezután Szegeden, mint városi földmérő működött. (Oklevelét 1786. május 7-én kapja kézhez, s augusztus 1-jén már földmérőként teszi a dolgát.) Tipikus alakja a felvilágosodás és a reformkor idejének, haladó szellemű, sokoldalúan képzett, széles látókörű, egyfajta gazdálkodó mérnök, akár Jókai-hősnek is beillene... A vízrendezés feladatait, mint később Beszédes, mindig a legszélesebb műszaki és gazdasági összefüggésekben, a nemzetgazdasági problémák távlataiban vizsgálta. (Már 1805-ben megírja „A Tiszát a Dunával öszve kaptsoló ujj hajókázható tsatorna..." c. művét.) E munkájában Szeged kereskedelmi, közlekedési és ipari központtá fejlesztése érdekében szegedi hajózócsatorna-torkolat, országos gabona-közraktár, téli-kikötő és hajógyár építését javasolja. Elképzelése reális alapokon nyugodott, hiszen Szeged az Aranybulla óta sóraktározási hely, a marosi sóhajózás és faúsztatás végpontja, a dél-magyarországi hajó- és malomépítés központja és fontos vásárváros volt.
