Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

Lampl Hugó

LAMPL HUGÓ

(*Budapest, 1883. április 10. - f Budapest, 1976. június 14.)

Az utolsó volt azok közül, akik még érezhették a XIX. századi nagy elődök szellemi nagyságának közelségét, kisugárzását.

Lampl Hugó családja a trianoni Magyarország legnyugatibb apró kis falucskájából, Ágfalváról származott, ami pont úgy maradt magyarnak, mint Sopron, a „leghűségesebb város". Nem akart osztrák lenni.. .Tehát a dédapa - szintén Hugó - még falusi gazdaember Ágfalván, a nagyapa - Károly - lenvászon-kereskedő Budapesten, az apa - Hugó - Podmaniczky Frigyes titkára, majd az egyesített Budapest főszámvevője. Gyönyörű példa a falusi ember feltörekvésére, hogyan lesz három generáción belül földmívesből előbb iparos-kereskedő, hivatalnok-polgár, majd polgár-mérnök, egy szakterület országos vezetője.

A Sopron vármegyéből származó evangélikus család gyermeke magától értetődően a Deák téri evangélikus főgimnázium diákja lett, ami a kor egyik legkitűnőbb gimnáziuma volt. Tanári karában akadémikusokkal, tanulói között pedig későbbi Nobel-díjasokkal. A kalligrafikus írású érettségizett diák útja a József Nádor Műegyetemre vezet, ahol 1905-ben szerez diplomát. Gyakorlati működését ugyanezen év október 2-án kezdi meg a Csepel-szigeti Armentesítő Társulatnál, mint napidíjas mérnök. Feladata árvízi töltések, s az ehhez kapcsolódó létesítmények építése (gátőrházak, szertárak, gazdasági épületek stb.). Felfigyelhettek rá, mert két év múlva már a Földmívelésügyi Minisztérium szolgálatában találjuk, igaz, a munka- terület alig változik, a soroksári Duna-ág környékének rétegvonalas felvételét végzi, a főváros Duna-szakasz kerületi felügyelőségén, mint kinevezett segédmérnök.

Alig egy esztendővel később, 1908 márciusában pedig már Sajó Elemér bűvkörében találjuk, mint fizetés nélküli királyi mérnököt a „Soroksári Dunaág Rendezési Munkálatai Kirendeltségén". Furcsának találhatjuk a „fizetés nélküli" státust; pedig volt ilyen, és sorban álltak érte, hogy bekerülhessenek egy operatív szervezetbe, akár olyan áron is, hogy pár hónapig, esetleg 1-2 évig még fizetést sem kaptak. Igaz, a megélhetésük azért biztosított volt, hiszen a vezető mérnököket tisztességesen megfizették, így nem esett nehezükre havi 50-100 koronától megválni „fizetéstelen" munkatársuk számára. Persze ezen kezdő, de jó képességű mérnökök komoly terheket is levehettek főnökeik válláról.

A soroksári Duna-ág rendezése, később a kereskedelmi kikötő építése az első lépcsőfokai voltak Kvassay Jenő nagyszabású távlati elképzeléseinek, amik a dunai hajózást, ennélfogva a székesfőváros előrehaladását, fejlődését szolgálták. Itt működött Lampl Hugó, építette a Duna-ág felső torkolati művét (a későbbi Kvassay-zsilipet), a tassi vízlépcsőt, s a Csepeli Nemzetközi Szabadkikötőt is (1921-28). Sajó Elemér irányításával az 1920-as évek