Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
Malina Gyula
- „Az Alföld közlekedési viszonyairól" Bp., 1888;- „A Tisza szabályozásáról" Bp., 1890. 3 oldal rajzzal, 84 oldalon. Ez utóbbi tanulmány rendkívül átgondolt, máig megfontolandó tanulságokat leszűrő mű, a XXL sz. szakemberének is érdemes forgatnia. A leírtakból kiderül, hogy Maiina Gyulának nem volt módjában tanulmányozni Vásárhelyi Pál általános szabályozási tervét, csak az „Előzetes javaslat"-ot, ami tulajdonképpen a Tiszaújlak-Tiszafüred közötti szakasz szabályozási terve. Ennek ellenére a tanulmány ragyogóan igazolja a nagy előd, Vásárhelyi Pál ideáit. Az írás bevezetőjében az árvízszintek növekedésének okait kutatja, azt a valóságot, hogy 1846-tól az árvízszintek egyenletesen emelkednek. Megállapítja, hogy a szabályozás legfőbb célja az ármentesítés, mivel azonban az állam elsősorban a hajózásban érdekelt, a meder- rendezést elhanyagolták, a töltések építését mindenkor az érdekeltekre hagyták. Ezután Maiina Gyula a Tisza vízgyűjtőjének alaktani és talajtani adottságait elemezve rámutat arra, hogy a többé-kevésbé vízzáró talajú hegyvidéki területekről miként zúdul a víz a Magyar Alföld peremére. Eközben az alaktani viszonyokból levezeti az árapasztó csatornarendszeres megoldás kilátástalanságát. E munkában jelenik meg a nyári gátak megépítésének gondolata, de ő javasolta a lokalizációs öblözeteket elválasztó keresztgátak építését is. Elemzi a szabályozás előtti valóságot, a mocsarak (mint víztározók), a mellékágak: Veker-ér, Kurca, Korogy-ér (mint árapasztók és levezetők) szerepkörét. Rámutat arra, hogy a szabályozás előtt az árvízi hozamoknak jelentős része (a katlanszerű mélyedések sorozatán át) egész más úton vonult le, mint maga a folyó. A mellékfolyók mederalakító hatásának (pl. a Sajó feltöltő szerepének) bemutatása után rátér arra a kérdésre, hogy az árvizek levezetésében a meder vonalazása milyen szerepet játszik. S itt - bár konkrétan nem mondja ki - kiemeli a Vásárhelyi Pál-féle szabályozás egyik lényegét, az átmetszések szükségességét. A Tisza kanyargós volta tehát jelentősen lassította a vízlevezetést, s Maiina Gyula szerint ez a hatás apadó víznél a legerősebb (amikor a hosszirányú esés a legkisebb), így lassul a kiürülés és nő az esély arra, hogy az újabb árhullám az alsó szakaszon az előzőre rászalad. Erre példát is hoz: 1881-ben Tiszaújlaknál még 15 árhullámot rögzítettek, Tiszafürednél már csak 3, Csongrádnál pedig 1 nagy, de hosszan elnyúló árhullám jelentkezett. (Ezt a tételt különben Vágás István számításokkal támasztja alá a „Tisza árvizei" című, 1982-ben megjelent művében.) Maiina Gyula az árvízvédelem feladata után a belvízrendezés fontosságával foglalkozik, sőt rátér az öntözésre is, elsősorban gazdasági indokokkal: - az öntözés a mezőgazdaság nagyobb jövedelmezőségét eredményezi, ennélfogva jobban el tudja viselni a ármentesítés kapcsán ráháruló költségeit. Mindezt 1890-ben!- „Újítás a szabályozás terén" Bp., 1898.- „A telefon és a villamoscsengő berendezésének, gondozásának és jó karbantartásának népszerű ismertetése". Szeged, 1900. A mai is élő unokája szerint, Maiina Gyula rendkívül szerény ember volt, munkájának és családjának élt, kiváló utódokat nevelt. Fia, Lajos pl. ügyész, majd törvényszéki bíró lett Marosvásárhelyen. Az elismerésnek azonban nem kedvezett a kor, igaz megkapta a Ferenc József Lovagrend kitüntetést, ám azt nem sokra tartotta... Maiinának köze volt a szegedi Bertalan Lajos-emlékmű közelében létesített tiszai partfürdő kialakításához is. Tetteivel nem dicsekedett, csak csendes hazafisággal akart használni... Egyik szépunokája - Csanád - Berlinben vízépítő mérnök...
