Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

schleideni Szojka Gusztáv

A Szojka-porta (Dugonics u. 40.) 2002-ben Á. I.

Szojka, mint műszaki ellenőr a hír hallatára azonnal a helyszínre sietett, azonban az összedőlt műtárgyat már fel nem támaszthatta.

Az amúgy is betegséggel küszködő mérnök teljesen a lelkére vette a szerencsétlenséget. Állásából felmentették, ez még tovább növelte elkeseredettségét, s csak azon imádkozott, hogy megélhesse a vizsgálat végét. Hitte, hogy a vizsgálat igazolni fogja, és újra emelt fővel nézhet az emberek szemébe.

Az ügy körüli „vacakolás", huzavona Szojka további depresszióját okozta, szinte kívánta már a halált. (Az addig ismeretlen helyzet a legjobb szakembereknél sem hozta meg a teljes felismerést, ami Szojka felmentését jelenthette volna.)

S az nem is váratott sokat magára, 1887. augusztus 14-én legjobb férfikorában 52 évesen átadta lelkét teremtőjének.

A balsorsban mellette kitartó hű barátok, őszinte tisztelők, s szerető nagy rokonsága kísérte utolsó útjára a szegedi Dugonics temetőbe.

A vizsgálatok befejeztével az ügyeket „szálára" szedve Szojka Gusztávot mindennemű felelősség alól felmentették, sőt leírták, hogy ő mindig a lehető legjobban, s a leglelkiismeretesebben cselekedett.

M. V. M. L. K. A Kőrös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat szentesi székháza,

ahol Szojka főmérnökkén t tevékenykedett