Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

Vörös László

Idős éveiben is a munkát kereste, s uradalmak kisebb megbízatásainak tett eleget, ahová a Baclvhuszárok keze el nem érhetett.

Bendefy László utolsó datált írását 1866. szeptember 17-re teszi, s csak az a biztos, hogy Kaposvárott 1870-ben hazafelé tartva halt meg. Raum Frigyes legújabb kutatásai szerint az elhalálozás időpontja 1870. július 7.

Özvegye Pajor Rebeka 1872-ben, Vörös László halála után két esztendővel Somogyból Kecskemétre leányához, Szilády Lajosnéhoz (szül: Vörös Ottilia) költözött.

(Különben Szilády Lajos Kecskemét város mérnöke volt, részt vett a város 1874-es nagy szintezési munkálataiban.)

Vörös László több kéziratos térképét őrzi a kaposvári levéltár. Kisebbik, László nevű fia szintén földmérő lett.

Ennyit tudunk Vörös Lászlóról, a többit elfedte az idő, személyét, hogy minél jobban megvilágítsuk, idézzük fel Bendefy Lászlót: ...

„...a kecskeméti levéltárban Vörös László levelei között két olyan levelet is találtam, ugyanis amelyekben bizonyos Huszárnéról van szó. Mivel Vörös László mérnöki pályájának kezdetétől jó és belső bartáságban volt Huszár Mátyással, feltehető, hogy özvegye férje halála után sem szakította meg a Vörös családdal az érintkezést. Mindenesetre Vörös László úgy ír Huszárnéról, mint olyan meghitt ismerősről és barátról, akit családjának minden tagja ismer. 1846. július 17-én Szomajom- ban (ma: Kaposfő) kelt levelében (a levél harmadik oldalán) ezt írja: »Midőn épen ezeket írom, küldi Huszárné Asszony Ottiliánaka Honderű lapjait...«"

1858. május 17-én Lakócsán kelt levelében odautaztára visszaemlékezve pedig ezt írja: „Tovább menvén.. .Korpádon... Sárközy Lajost fuldokló állapotban találtam; Huszárné azt mondta: annak nem kell mappa, mert a' már halál martaléka..."

Befejezésül idézzük meg Vörös László gondolatait, - aki Vásárhelyi Pál meghitt munkatársaként 3 hónappal Vásárhelyi halála után a következőket írja 1846. július 17-i levelében, Szomajomból;

„...Vincze (idősebbikfia) a’ Vásárhelyi lithografirozott képét Barabás (Miklós) után megküldé, mely igen tisztán kidolgozva és nyomtatva jól van találva. Kár, hogy a’ jeles férfiú oly korán elhunyt. Nem tudom, felemelkedni nehezedé, vagy a' magas állást megtartva egészségben megmaradni, jelestől a világ sokat vár, a' várakozásnak pedig megfelelni sok fáradságba kerül; a' fáradt test elalél és igen sietteti az utolsó pillanatot."

Úgy vélem, mintha saját testamentumát jósolta volna meg 24 évvel saját halála előtt...